Antik ízlésű költő volt - és a romantika előfutára, forradalmár - és a forradalom üldözöttje, a francia irodalom klasszikusa, akinek életében csupán két verse jelent meg nyomtatásban: ő volt André Chénier, a költő, akiből operahős lett.
Az 1794. július 25-én guillotine alá küldött André Chénier a jakobinus diktatúra egyik utolsó áldozata volt, hiszen a poéta kivégzése után 52 órával megbukott a rettegett és megvesztegethetetlen Robespierre. Életének megelőző, alig 31 esztendeje mozgalmasan telt: Konstantinápolyban (a mai Isztambulban) született, Marokkóban gyerekeskedett, Párizsban tanult és diplomatáskodott Londonban, amikor 1789-ben kitört a francia forradalom. Lelkesedett a szabadságért, de hevesen ellenezte a forradalmi terrort, s ezért bujkálnia kellett. Elfogták, s amíg a perére és kivégzésére várt, a börtönben megírta legszebb verseit és persze szerelmes is volt egy szintén ott raboskodó arisztokrata hölgybe. Múzsáját Aimée de Coigny-nak hívták, aki szerencsésen átvészelte a jakobinus terrort és egészen 1820-ig élt.
Chénier apja az utolsó pillanatban egy tekintélyes politikushoz fordult kegyelemért, s mint Vas István írja: "Amikor az apa a költő életéért könyörgött, azt felelte: „Polgártárs, nyugodjék meg, a fia három nap múlva el fogja hagyni a börtönt.” Csakugyan elhagyta, három nap múlva vitték kivégzésre egy Roucher nevű még fiatalabb költővel együtt. A sorfalat álló nép szidalmai, a nők rikácsolása s a rájuk hulló kavics és szemét közepette a két költő a szégyenkordén nevetgélt, tréfált, versekről vitatkozott, majd felváltva Racine-t szavalták a vesztőhelyig."
Chénier romantikusan átszínezett története bő száz évvel a költő kivégzése után alakult operává: 1896-ban, a húszas évei végén járó Umberto Giordano művének címszereplőjeként. Chénier valóságos alakja mellé került két megkomponált figura: szerelmese, Maddalena de Coigny, aki végül Chénier oldalán indul a vesztőhelyre, valamint a de Coigny ház egykori lakája, Carlo Gérard, akiből forradalmi vezér és fővádló vált.
Giordano mindhárom főszerep számára szerzett slágeráriákat. Gérard monológját az elmúlt évben kétszer is hallhattuk Budapesten a 20. század egyik legnagyobb Chénier-je, a bariton szerepekre váltó Plácido Domingo előadásában.
Maddalena az operairodalom egyik legszebb szopránáriáját kapta, ami filmekben is gyakran hallható:
A címszereplő pedig nem is egy, hanem két operaslágert kapott Giordanótól, valamint egy drámai kitörést a forradalmi törvényszék előtt. Az opera utolsó felvonásában felhangzó áriája a francia poéta Jambusok című, már a börtönben megírt versciklusának hetedik darabját énekli meg (szabad feldolgozásban):
Februárban hét alkalommal kerül az Operaház színpadára ez a mindig hatásos és megindító opera. Selmeczi György rendezésében 3-3 kiváló énekes, Fekete Attila, Lukács Gyöngyi és Kálmándy Mihály, illetve Kamen Chanev, Rálik Szilvia és Alexandru Agache alakítja majd a főszerepeket, az előadások karmestere pedig Pinchas Steinberg, illetve Hámori Máté lesz.
