"A fantázia művészetének csúcsa" - Dosztojevszkij értékelte így Alekszandr Puskin 1833-ban megírt novelláját, A pikk dámát, melynek történetében oly fontos szerep jut a természetfelettinek és az emberi kapzsiságnak. A novella (anti)hőse, Hermann erőszakos fenyegetéssel próbálja meg kiszedni egy öreg grófnéból annak legendás titkát, a három kártya titkát, melynek ismeretében a fiatalember vagyonokat nyerhetne a kártyaasztalnál és elvehetné feleségül szerelmesét, a grófné sokat ugráltatott szegény rokonát. Az öregasszony szó szerint halálra rémül a fenyegetéstől, ám utóbb látomásként megjelenik Hermann előtt és megnevezi a három győzhetetlen kártyalapot. Hermann kettővel győz is, ám a várt harmadik lap helyett a pikk dáma jön ki, aki még mintha rá is kacsintana a mindenét elvesztő katonatisztre.
Hermann megőrül, szerelmese pedig máshoz megy feleségül - így ér véget Puskin novellája, amely már Csajkovszkij előtt felkeltette a zeneszerzők érdeklődését. Így miután Mérimée (vagyis a Bizet-t megihlető Carmen írója) franciára fordította Puskin művét, Halévy és Scribe elszabadult fantáziájú operát készített a történetből, Franz von Suppé pedig boldog véggel záruló operetté formálta a sztorit, ahol is Emil nemcsak tiszt, de zeneszerző is, valamint ráadásul még egy jövendőmondó asszony fia is. Ez utóbbi műből ma már inkább csak a nyitányt szoktuk hallani, legutóbb a Bécsi Filharmonikusok idei újévi koncertjén:
Hozzájuk képest az utolsóelőtti operáját Firenzében befejező Csajkovszkij hű maradt Puskinhoz, habár az 1890 márciusában ősbemutatott Pikk dáma azért el-elszakad a novella meséjétől. Az opera így nem Puskin jelenkorában, hanem vagy 30-40 évvel korábban, Nagy Katalin cárnő korában játszódik, hogy a Csajkovszkijnak oly kedves rokokó zene is megjelenhessen a műben. A második felvonás báli jelenetébe ezért komplett pásztorjáték-betét került, a vendégek szórakoztatására, amíg a cárnő érkezését várják:
A történetbe beleírták Liza nemeslelkű kérőjét, Jeleckij herceget is, akinek Csajkovszkij az egyik legszebb áriáját ajándékozta:
Hermann és Liza sorsa is másként alakul az operában: a csalódott lány a Névába veti magát, a tiszt pedig, miután mindenét elveszti a kártyán, főbe lövi magát. Ám Hermann előbb még elénekelheti a maga leghíresebb áriáját, amelynek kezdősora mára jószerint közmondássá vált orosz földön: Sto náse zsizny? Igrá!, mi az életünk? játék!
Március elsejétől hét operaházi előadásban követhetjük majd nyomon ezt a tragikus történetet. A minden egyes jelenetben szereplő Hermannt Mihail Gubszkij és Kristian Benedikt, míg Liza szerepét Lukács Gyöngyi és Rálik Szilvia alakítja majd fölváltva.
