Az Opera 2017-18-as évada, melyben hősök és hősnők egész raja lép majd a színpadra, különleges produkciók sorát ígéri. Több más mellett a jövő szezonban válik teljessé a wagneri Ring ciklusa: Az istenek alkonya bemutatójával egymás mellé kerülhet a tetralógia mind a négy darabja, M. Tóth Géza rendezésében és Halász Péter vezényletével. Ám a francia nagyopera műfajának legnevezetesebb alkotását, Meyerbeer A hugenották című főművét is a budapesti közönség elé bocsájtja majd az Opera társulata, és ez a vállalkozás kis túlzással a Ring színrevitelével vetekszik.
Giacomo Meyerbeer, aki 1791-ben még Jacob Liebmann Beer néven látta meg a napvilágot Berlin közelében, olasz földön képezte magát és Párizsban vált korának egyik legünnepeltebb operaszerzőjévé. Azt a különleges operatípust gazdagította műveivel, amelyet francia nagyoperának szokás nevezni, s amely legalább annyira a látványosságával hódított, mint az operák zenéjével. Pazar díszletek és jelmezek, megrázó és lenyűgöző színpadi attrakciók (hajótöréstől a vulkánkitörésig), balett-betétek, nagy kórus és nem mellesleg rengeteg szereplő, sorukban több olyan énekessel, akinek virtuóz szólam jut.
Az 1836. február 29-én, azaz szökőnapon bemutatott A hugenották ennek a műfajnak a legjellegzetesebb és tán legjobban sikerült alkotása. „A közönség hihetetlen látványosságot vár el” – írta kevéssel a premier előtt egy levelében Meyerbeer, aki ezúttal nem kisebb konfliktust, mint a francia katolikusok és protestánsok vallási polgárháborúját, s benne a híres-hírhedt Szent Bertalan éjszakáját vitte színpadra. Így bukkan fel a mű nyitányának motívumai között a lutheri Erős vár a mi Istenünk dallamrészlete:
A hugenották premierjén amúgy mindenki ott volt, aki számított, így Chopin, Delacroix és Berlioz is. Az utóbbi erősen sérelmezte ugyan a katolikusok beállítását, de Meyerbeer zenéjét azért nagyra becsülte, és mi tagadás, hatott is a művészetére az idősebb mester. Schumann nem volt ott a párizsi premieren, ám ő viszont protestánsként sérelmezte a művet: „…egy jó protestáns fülének botrányos, ha a legkedvesebb korálját a deszkákon harsogják el, vallásának legvéresebb történetét pedig elcsépelt bohózattá alacsonyítják le. A mű a közönségesség, a torzítás, a természetellenesség, az erkölcstelenség és a zeneietlenség mintapéldája.” Meyerbeert az e tekintetben igen hálátlan Wagner is kárhoztatta, jóllehet, nem csupán támogatást kapott tőle, de bizony a zenéjére, illetve az operadramaturgiájára is komoly hatással volt Meyerbeer. Hallgassuk csak meg a Rienzit!
A hugenottákban, ahogy Berlioz megfogalmazta, „elegendő anyag van tíz operához”, és a bemutatása azért is jelent oly nagy kihívást, mert énekesekből is több operára való mennyiséget követel. Egy virtuóz koloratúrszoprán, egy ugyancsak virtuóz „coloratura contralto”, egy ún. „demicaractère” mezzoszoprán, egy erős állóképességgel és magas C-vel rendelkező tenor, két hős- vagy basszbariton, valamint egy mély basszus – és ezek még csak a főbb szerepek a majdnem 30 nevesített szereppel rendelkező műben! Mindez öt felvonásban, ami még kisebb-nagyobb húzásokkal is wagneri időtartamú előadásokat eredményez.
De A hugenották megéri az erőfeszítést és a türelmet az előadóktól és a közönségtől egyaránt, hiszen olyan remek részletek találhatók benne, mint például Margit és Raoul, vagyis a koloratúrszoprán és a tenor II. felvonásbeli hosszú és nagy hatású kettőse, vagy épp Urbain, az apród rondója:
Szóval igazán lesz miért várnunk a 2017-18-as évad bemutatóját!
