Több mint egy tucat operettet komponált, ám ha az ifjabb Johann Strauss színpadi műveire gondolunk, A denevér mellett leginkább A cigánybáró juthat az eszünkbe. És korántsem csupán azért, mert honfiúi büszkeséggel tekinthetünk erre a nagyoperettre, bár ez természetesen egyáltalán nem mellékes körülmény. A Pesten legelőször még 1846 júniusában fellépő keringőkirály egész élete során rokonszenvet tanúsított a magyarokkal és éppígy a magyaros zenei témák és motívumok iránt: a reformkori Pesti csárdástól az 1869-es – és nem mellesleg „a magyar nemzetnek ajánlott” – Éljen a Magyar! című polkáig, valamint az 1892-es operájáig, a Pázmán lovagig. A legjelentősebb ilyen alkotása mégis okvetlenül A cigánybáró, amelyet nem minden alap nélkül szokás a kiegyezés zenés színházi lenyomatának tekinteni.

A Jókai kiinduló ötletén és novelláján alapuló operett már rögtön a nyitányban felvonultatja az elkövetkező három felvonás megannyi slágerdallamát: 

Azután hamar színre lép a fő- és címszereplő, Barinkay Sándor, aki Mária Terézia kegyelmének köszönhetően térhet vissza családi birtokára, valahol a magyar királyság déli határvidékre, a temesi bánságba. Hogy mi mindennel foglalkozott a száműzetése idejében, azt rögtön a belépőjében elmeséli: 

Az operett és benne az első felvonás másik híres belépője Barinkay birtokszomszédjáé, báró Zsupán Kálmáné, „a sertéskirályé”: 

A történetben akad még császári biztos, erénybizottság és sikertelen lánykérés, Barinkayt a cigányok vajdájukká, vagyis cigánybáróvá választják, s a férfi az igaz szerelemre is rálel Szaffi személyében, akivel házasságra is lép: nem pap, hanem a természet ölén, két kelepelő gólyamadár tanúskodása mellett. Ám Barinkay mindeközben rálel valami másra is: Szaffi és a lány nevelőanyja, Czipra segítségével megleli azt a sok kincset, ami régóta a birtokán volt elásva: 

A férfi szereplők a második felvonás végén majd’ mind hadba vonulnak, ám a harmadik felvonás az operett hagyományainak megfelelően a boldog befejezésé. Barinkay hősként tér vissza a háborúból, a császárnő valódi báróvá emeli, s a férfi immár zavartalan boldogságban élhet Szaffival, akiről időközben kiderül, hogy az utolsó temesi pasa lánya.

A cigánybáró 1905 óta az Opera repertoárján is ott szerepel, ám a történet természetesen egy rajzfilm révén is jó ismerősünk: 

Március 24-én az Erkel Színházban Szinetár Miklós rendezésében kerül újra a közönség elé Strauss „magyar” nagyoperettje, a karmester Héja Domonkos lesz.