A filozófus Jean-Jacques Rousseau ráadásul nem is csak mellékesen kultiválta az operát, hiszen komponistaként és a műfaj teoretikusaként is szorgalmasan gyakorolta magát. Még első nagy sikereit és a király kitüntető figyelmét is az operának köszönhette, s amikor 1752-ben a királyi udvar színe előtt bemutatták Rousseau A falusi jós című vígoperáját, XV. Lajos kegydíjjal akarta megjutalmazni a szerzőt - ám ő azt nem fogadta el. A falusi jós mindenesetre kora tán legnépszerűbb francia operájává vált, szerte Európában játszották, és a kamasz Mozart épp ezt a háromszereplős operát parodizálta a maga Bastien és Bastienne-jében. A Társadalmi szerződés írója operakomponistaként persze jóval kevésbé volt forradalmi alkotó, ám operája máig kedvvel hallgatható: 

Szintén falusi téma és szintén vígopera: Charles Dickens A falusi kacérkodók címmel írt librettót 1836-ban, élete talán legsűrűbb esztendejében. A zeneszerző egy családi barát, bizonyos John Hullah volt, s az elkészült művön bizony megérződött Dickens ezer más elfoglaltságának hatása. Dickens majdani legjobb barátja és életrajzírója, John Forster így írt a bemutatóról: "A librettó teljességgel méltatlan volt Bozhoz [Dickens írói álneve], bár a közönség sikoltozva ünnepelte őt." Később maga Dickens is "az elfuserált darabok legelfuseráltabbikának" nevezte e művét, ám abban alighanem Hullah zenéjének is lehetett némi szerepe, hogy A falusi kacérkodók pár év elmúltával szinte teljes feledésbe merült.

A német romantikus, E. T. A. Hoffmann sem csupán Offenbach operája révén került kapcsolatba a műfajjal, hiszen a komolyzene és különösen az operamuzsika egész életében foglalkoztatta, zenekritikusként és komponistaként egyaránt. 1816-os varázsoperája, az Undine cím- és főszereplője egy sellőlány, aki utóbb egy sor más szerző operájába is tovább vándorolt: 

A mi Jókai Mórunk zenés színház körüli működése sem merült ki a most pénteken újra közönség elé kerülő Strauss-nagyoperett, A cigánybáró társalkotói szerepével. A Dózsa György című Erkel-opera librettója ugyancsak Jókai művén alapult, mi több, a Hunyadi Jánossal önfeláldozóan páncélt cserélő hős, Kemény Simon történetéből operaszövegkönyvet is írt Jókai. Ez előbb Kern Leó komponistához került, majd maga Erkel Ferenc kezdett el foglalkozni vele. Erkel halála után több sajtóbeszámoló is azt jelentette, hogy az opera zongorakivonatát még befejezte a mester, ám a műből végül mégis csupán egyetlenegy részlet vált ismertté: a románc az első felvonás első képéből. És Jókai szövegére komponálta meg Erkel a maga legutolsó befejezett művét, az 1892-es Magyar Király-himnuszt is: