Ligeti György a valósággal sziporkázó zeneszerzők közé tartozott, ám az mégsem állítható,hogy operája, a Le Grande Macabre csak úgy kipattant volna a fejéből. Még a múlt század hatvanas éveinek közepén jutott el hozzá a Stockholmi Királyi Operaház fölkérése, s ekkor Ligeti első elképzelése még az volt, hogy Kylwiria címmel olyan „antioperát” fog írni, amelynek sem követhető cselekménye, sem érthető szövege nem lesz. Ám e tervéről pár évvel később lemondott, s ekkor az Oidipusz-mondát kívánta megzenésíteni, de még mindig ragaszkodva a halandzsához, helyesebben a csakis emocionálisan „érthető” szöveghez. Végül aztán a hetvenes évekre megjött a nagy alkotói felismerés, a látszólag szinte már konzervatív fordulat: Ligeti rájött, hogy „nemcsak világosan érthető cselekményre volt szükségem, de egy szintén világosan érthető, énekelt és beszélt szövegre is: az »anti-operából« lassanként »anti-anti-opera« lett, vagyis – egy másik szinten – ismét »opera«".
Így készült el 1974 és 1977 között a Le Grande Macabre, ez az egyszerre abszurd és gunyoros, illetve Hyeronimus Bosch rémlátomásait és a zenetörténet évszázadait idéző opera. „A színpadi cselekménynek és a zenének kockázatvállalónak és bizarrnak kell lennie, mindenestül túlzónak, teljesen hóbortosnak” – fogalmazott Ligeti, s így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy az 1978-ban, Stockholmban ősbemutatott operában ott szerepel a világ elpusztítására készülő, de arról végül lemaradó „nagy kaszás” vagy épp a soha véget nem érő szeretkezés titkait kutató szerelmespár. Valamint Gepopo (Kovalik Balázs magyarításában: az Ávónő), a titkosrendőrség feje, akinek virtuóz koloratúrás áriaőrületét Ligeti utóbb önálló koncertszámmá is megtette.
Ligeti egyébként nem volt megelégedve az 1978-as végeredménnyel, így 1996-ban átdolgozta művét, s az így „az operaüzem aktuális viszonyaihoz” igazított Le Grand Macabre egy évvel később Salzburgban, Peter Sellars rendezésében hatalmas sikert aratott.
Ez a változat került aztán 1998-ban a Thália Színházban a budapesti közönség elé, legutóbb pedig 2013-ban, a Müpában szólalt meg e groteszk remekmű. Ahogy 2013-ban, úgy most május 26-án, az Erkel Színházban is Vajda Gergely lesz a karmester. Ő és a hangversenyszerű előadáson közreműködő Óbudai Danubia Zenekar alig pár éve az együttes egyik bérleti koncertjén már előadta a fentebb Barbara Hannigannel idézett Mysteries of the Macabre-koncertáriát. Az Ávónő szólamrészletét azon a hangversenyen Szakács Ildikó énekelte, méghozzá nagyszerűen, és ő lesz majd e szerep birtokosa péntek este, az Erkel Színházban is.
