MimiBlog

Kodály: az ünnepelt és az ünneprontó

2017.05.31

Operát ugyan egyet sem komponált, a magyar operakultúra mégis elképzelhetetlen Kodály Zoltán zenés színpadi művei nélkül. Az elkövetkező napokban az Operaházba szánt mindhárom Kodály-darab a közönség elé kerül.

„Nem hazudik: mesét teremt: költő. Amit elmond, sohasem történt meg, de ő átélte, tehát igazabb a valóságnál.” Így jellemezte hősét, Háry Jánost Kodály Zoltán, aki első operaszínpadi művének 1926-os bemutatójával rögtön hatalmas sikert aratott: a közönségnél és a kritikánál egyaránt. A daljáték, a magyar népdalt az Operaház színpadára behozó Háry János ősbemutatójával, illetve a mű ekkori formájával talán csak maga a szerző volt elégedetlen, hiszen a premiert követő banketten e szavakkal fordult az igazgatóhoz: „Nézze, kedves Radnai igazgató úr! Maga tévedésben van! Mert azt hiszi, hogy minekutána megvolt a premier, a Háry János már készen van… Abban igaza van, hogy a premier megvolt, mert azt láttuk valamennyien. De Háry János! Hát az még nincsen készen.” A híres-népszerű Toborzó persze már az ősbemutatón is felhangzott, Háry János első és legendás alakítója, Palló Imre előadásában:

De a Háry úgynevezett Színházi nyitánya csak később került be a darabba:

1932-ben azután következett a Székely fonó, amely elsőre 32 régi stílusú magyar népdalt bocsájtott az operaházi közönség elé. A dallamok döntő többsége székely-bukovinai eredetű, de kettő Kodály felvidéki, Nyitra megyei gyűjtéséből való. E kettő egyike a Kodály által 1914-ben, a nyitrai Alsócsitárban gyűjtött népdal, az A csitári hegyek alatt:

A Székely fonó 1965-ös felújítására azután Kodály csatolt még egy számot, a Te túl rózsám kezdetű dalt: első felesége, Sándor Emma emlékére, Debussyt idéző harmóniákkal.

Kodály harmadik, utolsó operaszínpadon bemutatott műve, a Czinka Panna balladája viszont sem a bemutatón aratott sikerrel, sem érdemi utóélettel nem büszkélkedhet – alighanem méltatlanul. Kodály és Balázs Béla közös műve 1948. március 15-e estéjén igazi ünnepi és hivatalos sikerű előadásra számíthatott, mégis minden másként történt. Hiába volt a remek énekesek és prózai színészek együttműködése (Lukács Margittól Osváth Júliáig, Ladányi Ferenctől Rösler Endréig), a premier roppant felemásra sikeredett. Igaz, hogy a parlamenti fogadás ne csússzon túlságosan későre – a Czinka Panna utolsó felvonását egyszerűen elhagyták ezen az előadáson! „A díszelőadásból szinte ünneprontás lett” – írta az ekkor már rettegett Szabad Nép kritikusa, s ez a visszhang nagyjából meg is pecsételte a Czinka Panna sorsát.

A MagyarFeszt programján most nemcsak a Háry János és a Székely fonó szerepel, de jövő hétfő este (június 5-én) hangversenyszerű formában a Czinka Panna zenei anyaga is újra felhangzik majd, az újrafelfedezés reményében: Kocsár Balázs vezényletével, Kodály Szimfóniájának társaságában.

A bejegyzés trackback címe:

https://mimi.blog.hu/api/trackback/id/tr5612555279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása