Ott állt az első magyar musical színház alapítóinak sorában, volt tanszékvezető, országgyűlési képviselő és örökös zsűritag: Petrovics Emil hosszú évtizedeken át tevékeny és mondhatni megkerülhetetlen szereplője volt a magyar kulturális közéletnek. Komponált filmzenéket és kantátákat, vonósnégyeseket, szimfóniákat és versenyműveket – valamint három operát is. Operai életművének kétharmadával június 10-én 11 órától Medveczky Ádám által vezényelt koncertszerű előadáson találkozhat újra az Operaház közönsége.
A második világháború idején játszódó C’est la guerre – Petrovics legnagyobb operai sikere – 1961-ben a Magyar Rádió műsorában hangzott fel legelőször, de aztán 1962-ben már az Operaház, 1964-ben pedig a televízió is bemutatta, mindkétszer Szinetár Miklós rendezésében. A Hubay Miklós drámaszövegére komponált, s a feltartóztathatatlan tragédia felé száguldó egyfelvonásos a második világháború utolsó hónapjaiban játszódik, jellegzetes korabeli típusok felvonultatásával. Két ilyen alak indítja, még a függöny előtt az operát: a tolószékbe kényszerült, életvitelszerűen leskelődő egykori ezredes, „Vizavi”, valamint a férjét és fiait a világháborúkban elvesztő, és ezért mindenkit gyűlölő Házmesterné. Lidérces párosuk erős indítást biztosít a C’est la guerre számára:
A hol tragikus, hol kegyetlenül groteszk operazene igazi, sodró erejű szerelmi kettőst is tartalmaz: a Feleség és a házaspár lakásában bújtatott Szökevény között.
De jószerint Tosca-Scarpia összecsapást idéző drámai jelenet is akad az operában:
Petrovics Emil 1962-ben eredetileg a Miskolci Nemzeti Színház felkérésére komponált egyfelvonásos operát Arisztophanész Lysistratéja nyomán. A téma itt is az örök békevágy, a háború rettenetével szembesülő emberiség kiútkeresése – csak éppen ezúttal egy szabad szájú ógörög komédia keretében. Ahol is a nők megfogadják, hogy amíg tart a háború, megtagadják a házaséletet, vagyis az ágy örömeit a férjeiktől:
Ez a fogadalom pedig nyomorúságos helyzetbe juttatja a kielégítetlen férfisereget:
A nők összefogása révén beköszönt a béke – és vele az újra szabaddá váló testi szerelem boldogsága:
