Az Opera 2017-18-as évadának első bemutatója most szombaton nemzeti operánk, a Bánk bán lesz: Vidnyánszky Attila rendezésében és Kocsár Balázs vezényletével. Hogy ráhangolódjunk e kíváncsian várt premierre, hallgassuk meg Bánk híres áriáját a távoli és közelmúlt, valamint a jelen kiváló énekeseinek előadásában.
Válogatásunk legkorábbi felvétele olyan régi (még 1930 táján rögzítették), hogy azon Halmos János még az eredeti szöveggel énekli a Hazám, hazámot. Különös figyelmet érdemel, ahogy az Aradról érkezett pompás tenorista szinte feledteti a hallgatóval az "Úgy ingadoz, felzaklatott lelkem határtalan" prozódiai kínosságát:
A második énekes a nagy magyar bariton, Palló Imre, akinek a hangjára 1940-ben érdemesnek bizonyult áttenni az Erkel-opera tenor címszerepét. Felvételét azért is érdemes fokozott figyelemmel hallgatnunk, hiszen a mostani Bánk bán-előadásokon is két bariton, Molnár Levente, illetve Szegedi Csaba fogja a Nagyúr jelmezét magára ölteni:
De jöjjenek újra a tenorok, méghozzá a múlt század közepéről! Először halljuk Udvardy Tibort, aki Keleti Márton 1950-es Erkel-életrajzi filmjében a jelenet szerint magának Erkel Ferencnek, vagyis az őt alakító Pécsi Sándornak a vezénylését követve énekel:
Egykorú beszámolók és visszaemlékezések szerint emlékezetes drámai erejű Bánk bán-alakítás volt Joviczky Józsefé. Fodor Géza véleményét idézve: "Bánkja nem volt olyan fénylő, mint Simándyé, de súlyosabb, sűrűbb volt."
Az imént már leírtuk a nevét, és egy ilyen összeállításból képtelenség lenne kifeledni Simándy Józsefet, elvégre a Hazám, hazám valósággal a nagy énekes védjegyévé vált, s egész generációk emlékezetében ő maga volt Bánk bán. Simándyt 1952 nyarán Oláh Gusztáv beszélte rá Bánk szerepének betanulására, s az 1953 márciusi felújításon az énekesnek mindjárt kétszer meg is kellett ismételnie ezt az áriát:
Ilosfalvy Róbert pályafutása utolsó harmadában vált Bánk nagyformátumú megszemélyesítőjévé, és sokáig imponálóan megőrzött tenorján még 67 éves korában is képes volt ilyen hatásosan előadni a Hazám, hazámot:
A hetvenes-nyolcvanas években sokak titkos, vagy épp hangosan megvallott favoritja volt a tenorok közül a mindig szenvedélyes és olaszos hangú B. Nagy János:
Molnár András nemcsak Wagner-tenorként volt korszakos jelentőségű a magyar operajátszás történetében, de Erkel-operákban is megannyi estén bizonyította emberi-művészi tisztaságát, kisugárzását:
Kiss B. Atilla Bánk-alakítását Káel Csaba operafilmje révén nemcsak a rendszeres operába járók ismerhetik jól. Előadását most egy március 15-i gálaelőadásról idézzük föl:
Végül zárjuk a sort Plácido Domingóval, aki a kilencvenes évek közepén került kapcsolatba Bánk áriájával, s egyúttal Erkel operájával, amelynek elkötelezett hívévé vált. Domingo ugyan megküzdött a szöveggel és a pesti koncert idején olykor viharos erejűvé fokozódó széllel, valamint transzponálva énekli a Hazám, hazámat, de előadása így is jócskán szerethető:
Most Önön a sor, szavazzon: melyik előadás áll a legközelebb a szívéhez?
