Hétfőn este az Erkel Színházban megtartották a Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny nyitókoncertjét, és a versengés, amelynek elődöntőjébe 40 fiatal karmester jutott be, az elkövetkező hetekben Budapesten és Pécsett is sok izgalmat és élményt ígér a versenyzők és a közönség számára egyaránt. Valamint emlékezési lehetőséget a névadóra, Solti Györgyre, vagy világszerte ismert névformájában Sir Georg Soltira, aki ugyan már húsz éve nincs köztünk – ám életműve máig lenyűgöző.
Solti 18 éves volt, amikor 1930-ban az Operaházhoz szegődött, majd korrepetitori éveit követően 1938. március 11-én debütált operakarmesterként: próba nélkül elvezényelve a Figaro házasságát. A dátum történelmi, s korántsem csupán Solti debütálása miatt, hiszen ez volt az Anschluss, Ausztria nácik általi bekebelezésének előestéje. A történelem Solti magyarországi karrierje ellen dolgozott: a fiatalember egy évvel később az Operaház és Magyarország elhagyására kényszerült. „Maga tud zongorázni is, vagy csak keresztény?” – Sergio Failoni állítólag ezzel a kérdéssel fogadta a Solti helyére felvett új korrepetítort.
Solti utóbb, a második világháború befejezése után újra jelentkezett az Operaház igazgatóságánál, ám az akkori rövid lejáratú igazgató, az énekes Komáromy Pál elutasította jelentkezését. Solti operakarmesteri pályafutása így Münchenben ívelt a magasba, ahol nem kisebb nagyság, mint Richard Strauss szólt elismerően a kívülről érkezett dirigens képességeiről. „Amikor ide jöttem, az intézmény jobb volt nálam. De a kemény munkának, valamint tehetségemnek és egyre finomodó ízlésemnek köszönhetően távozásom idejére az intézmény fölé nőttem. Mindezt egyáltalán nem dicsekvésnek szánom: én mindig is gyorsan fejlődtem, amire viszont egy intézmény nem képes.” Az idős Solti így emlékezett vissza a Bajor Állami Operaház élén töltött éveire, ahonnan 1952-ben Frankfurtba, 1961-től pedig a londoni Covent Gardenbe lépett tovább – a világ élvonalának is egészen az élére emelve az angol főváros operaházát.
Az operavezénylés lemezkarmesterként is fontos volt – az időközben Chicagót is meghódító – Solti számára, aki 1965-re elkészítette Wagner Ringjének első teljes lemezfelvételét, a sztereókorszak egyik legnagyszerűbb hangzó emlékművét.
Solti Strauss-karmesterként is legalább ilyen sokérdemű volt:
Már idős korában, a londoni Covent Gardenbe visszatérve Verdi-karmesterként pedig nemcsak egy emlékezetes Otellót vezényelt Domingóval a címszerepben, de a Traviatában felfedeztette a világgal a fiatal és szép Angela Gheorghiu tehetségét:
Solti a hetvenes évek végén Sass Sylviával és Kováts Kolossal a Kékszakállú felvételét is elkészítette, s utolsó éveiben mind nyilvánvalóbbá tette a Magyarország és saját zenei múltja iránti vonzalmát. Így például Hungarian Connections című koncerteken és lemezen tisztelgett hajdani zeneakadémiai mesterei, a huszadik századi magyar zene nagyjai előtt.
