A Rigoletto keletkezéstörténete révén közismert, hogy Giuseppe Verdinek az 1850-es évek elején igencsak meggyűlt a baja az osztrák cenzúrával. Ám a Maestrónak nemcsak az ekkor még osztrák uralom alatt álló Velencében kellett megküzdenie I. Ferenc József cenzoraival, hanem szinte ugyanakkor Triesztben is. Az ottani Teatro Grande (ma immár Teatro Comunale Giuseppe Verdi) számára alkotta meg Verdi és hű librettistája, Francesco Maria Piave a Stiffeliót: az operát, amelynek középpontjában egy protestáns lelkész áll, aki rájön neje hűtlenségére, ám az asszony bűnbánatát látva, a Biblia szellemében és egyszersmind a Biblia szavát idézve megbocsát neki. A keletkezés jelenkorához közel, vagyis a XIX. század elején játszódó történet azonban rövid úton kiváltotta a valláserkölcs felett is őrködő cenzorok nemtetszését. Így az 1850-ben bemutatott Stiffelio lett Verdi első operája, amely már a premieren is csak megcsonkított változatban kerülhetett a közönség elé. A címszereplő protestáns lelkipásztorból egy kis szekta képviselőjévé lett, az utolsó jelenet nem játszódhatott templomban, s a cenzúra kereken betiltotta az "angyal", az "isten", a "démon" és a "pokol" szavakat, valamint a Biblia tárgyi megjelenítését és szavainak idézését.
Verdi rosszkedvűen vette tudomásul ezeket a durva változtatásokat, majd hét évvel később megpróbálta inkább erőteljesen átdolgozni operáját, semmint hogy meghagyja eltorzított formájában. Így született meg, ismét Piavéval együttműködésben, az Aroldo: a XIX. századi lelkészből XIII. századi angol keresztes lovagot formálva, az átdolgozott zenei anyaghoz még egy teljesen új negyedik felvonástis hozzáillesztve. Verdi kivételesen rosszul döntött, hiszen az Aroldo máig a legritkábban játszott operájának számít, míg a Stiffeliót az újrafelfedezése, vagyis egy revelatív erejű, 1968-as pármai előadás óta mind több helyen játsszák. Részben azoknak a nagy tenoroknak (Mario del Monacónak, Plácido Domongónak vagy José Carrerasnak) hála, akik a címszerepben felismerik egy fordított Otello-alakítás lehetőségét.
Ebben az operában a férji harag ugyanis nem alaptalan, és már az első felvonás kettősében kirobban a megtévedt Lina ellen.
S bár az asszony apja, Stankar párbajban megöli a csábítót, Stiffelio férjként és lelkészként egyaránt a megbocsájtást választja.
A Stiffelio koncertszerű előadását most a reformáció félezredes évfordulója hozza el az Erkel Színházba október 30-án. A címszerepben Hector Lopez Mendozával; vezényel egy másik visszatérő vendégművész: Christian Badea.
