Idén kettős évforduló okán emlékezhetünk a múlt század kiváló magyar zeneszerzőjére: október 30-án éppen 110 éve, hogy megszületett, s idén volt 25 éve annak, hogy 1992-ben elhunyt Ránki György.
Habár 1926 és 1930 között Kodály Zoltán tanítványaként végezte el a Zeneakadémia zeneszerzés szakát, Ránki György pályája - nem függetlenül a világtörténelem baljós és rettenetes eseményeitől - nem indult sem gyorsan, sem könnyen. Így a harmincas évek során, majd a negyvenes évek elején leginkább csak a film és a színház körül jutott számára munka: alkalmazott zenék szerzőjeként és előadójaként, a legtöbbször mások neve alatt dolgozva. A hátrányból előnyt kovácsolva, Ránki így tett szert arra a muzsikusi tudásra, amely jóval túlterjedt az egykorú komolyzene határain, s amely a legkülönfélébb zeneszerzői feladatok magas színvonalú elvégzésére alkalmassá tette a karrierjét igazából mondhatni csak 1945 után megkezdő komponistát.
Így lett Ránki György a korszak egyik legjelentősebb filmzeneszerzője, olyan klasszikus alkotások létrejöttéhez hozzájárulva, mint például a Körhinta,
vagy a Hattyúdal.
1961-ben ott bábáskodhatott a magyar musical, vagy ahogy akkor mondták, a musical comedy bölcsője körül, hiszen ő volt az Egy szerelem három éjszakája zeneszerzője:
És ha tán nem emlékeznénk a legendás mesesorozat stáblistájára, hát bizony még Mekk Elek történeteihez is Ránki György szerezte a zenét:
Stílusismerete és a közérthetőség iránti elkötelezettsége természetesen legsikeresebb operájában is jól kamatozott Ránki számára. Ez az opera a Pomádé király új ruhája volt, amely 1950-ben eredetileg rádióoperának íródott, ám 1953-ban mint háromfelvonásos meseopera került az Operaház színpadára, a címszerepben Székely Mihállyal:
Ránki György utóbb 1968-ban kétfelvonásossá alakította át e nagysikerű művét, és akkor Gregor József főszereplésével készült a Pomádéból etalonértékű lemezfelvétel:
Ránki írt még operettet és oratóriumot, brácsaversenyt és balettzenét, és írt még egy máig sikerrel megszólaltatható gyermekoperát, a hangszerekkel barátkoztató Muzsikus Pétert. S korántsem utolsósorban a hetvenes években komponált még két operát a magyar irodalom remekművei nyomán: Az ember tragédiáját és - Weöres Sándor művét megzenésítve - A holdbéli csónakost.
