Kasper Holten ma a nemzetközi operaélet egyik legizgalmasabb személyisége, aki májusban a Kékszakállú rendezőjeként mutatkozik majd be az Erkel Színházban.
„Olvasni, hallgatni, gondolkodni és érezni. Az a fontos, hogy ne prekoncepciókat követve elemezzek, ne mindig ugyanazt a művészi stílust alkalmazzam, hanem hogy kapcsolatba kerüljek a darabbal, és teljesen tisztában legyek azzal, mi az, amivel lenyűgöz engem. Csak ezután jöhet az esztétika, a koncepció és a többi.” Így fogalmazta meg egy ízben a dán operarendező, Kasper Holten a maga alkotói metódusát, amelynek mára legendás produkciókat köszönhet az operajátszás. Mert bár Holten még mindig csupán 45 éves, az ezredforduló óta sorjázó rendezései nemcsak a szakmát és a kritikát, de még a közönségnek a rendezői operaszínház iránt komoly fenntartásokkal viseltető hányadát is fellelkesítették világszerte.
A koppenhágai Dán Királyi Operaház művészeti igazgatójaként rendezte meg 2004 és 2006 között Wagner Ringjét, s ez a produkció ("The Copenhagen Ring") éppúgy a tetralógia korszakos színpadi megvalósításává lett, akárcsak egy nemzedékkel korábban Patrice Chéreau bayreuthi rendezése.
Holten 2011-ig állt a Dán Királyi Operaház élén, s eközben Európa operai központjaiban itt is, ott is feltűnt egy-egy újabb Holten-rendezés. Bécsben többek között Menotti Goya című operája, melynek 2004-es előadásain a nagy spanyol festőt újra a címszerep eredeti dedikáltja, vagyis Plácido Domingo alakította:
2009-ben a Don Giovanni alapján merész operafilmet rendezett. Ez lett a Juan, amelynek főszerepét Christopher Maltmann formálta meg, a film hátterét pedig jórészt Budapest szolgáltatta. A Regiszterária során például a 3-as metró és a Nyugati pályaudvar:
2011-ben azután Kasper Holten átvette a londoni Covent Garden Operaház irányítását, s az ott 2002 óta főzeneigazgatóként tevékenykedő Antonio Pappanóval együttműködve az operavilág egyik legizgalmasabb és leginkább innovatív házává tette a ROH-ot (Royal Opera House). Mozis világközvetítések és nagy visszhangot, sőt olykor vitát kiváltó, friss szellemű produkciók szegélyezték Holten tavaly márciusig tartó londoni periódusát. Valamint újabb emlékezetes operarendezések, mint amilyen például a 2013-as Anyegin volt:
Vagy egy másik, habár nálunk jóval kevésbé ismert szláv opera, a lengyel Szymanowski Roger királya, amely 2015-ben került a Covent Garden színpadára, Holten és Pappano művészi együttműködésének gyümölcseként:
Ez a rendezése tavaly Ausztráliába is elért, s a 2017-es év egyebekben is termékeny és változatos esztendő volt Holten pályafutásán. Londonban A nürnbergi mesterdalnokok, a bregenzi fesztiválon a Carmen, Aarhusban egy kortárs világpremier, a barcelonai Liceuban pedig a Don Giovanni került színre a dán művész rendezésében.
Mozis közvetítések és DVD-k révén tehát már ismerhetjük Holten eredeti, érzékeny és gondolatgazdag művészetét, mi több, 2003-ban a miskolci operafesztivál közönsége már testközelből is láthatott egy Holten-rendezést: a rigai opera társulatának nagyszerű Cosi fan tutte-előadását.
Május 24-én azonban így is igazi különlegességnek és nagy találkozásnak ígérkezik A kékszakállú herceg vára - Kasper Holten rendezésében, a Kékszakállú100 rendezvénysorozat fénypontjaként. A kereken száz esztendeje ősbemutatott Bartók-remekmű főszerepeit Komlósi Ildikó és Palerdi András alakítja majd, a Kékszakállú párdarabja pedig az estét vezénylő Eötvös Péter egyfelvonásosa, az e célra komponált Senza sangue lesz, melyet koncertszerű formában fog megszólaltatni Meláth Andrea és Szegedi Csaba.
