Ezekben a napokban a magyar operarajongók Komlósi Ildikót köszöntik. A művésznő és az Opera kapcsolatának néhány emlékezetes pillanatát felidézve e blog is szeretne hozzájárulni a méltó és megillető ünnepléshez. 

Fotó: Emmer László

Komlósi Ildikó hangjával és több mint ígéretes tehetségével már zeneakadémista korában jócskán felhívta magára a figyelmet - az operakritikusok figyelmét is ideértve. A kritika által regisztrált első színpadi alakítása Clara szerepe és szólama volt, Prokofjev Eljegyzés a kolostorban című operájának 1983-as bemutatóján, 24 esztendős életkorában. Teljesítményéről akkor a nagy operaesztéta, Fodor Géza így írt:

Felfedezés számba megy Komlósi Ildikó Clarája. Komlósi főiskolai hallgató létére imponáló biztonsággal és otthonossággal mozog a színpadon, s elsőre mindjárt egy főszerepben. Mezzoszopránja szép és kiegyenlített, nagyon jól, muzikálisan, természetesen, árnyaltan és kifejezően énekel. Clarája érdekes, nőiségében izgalmas személyiség: a zárt, gátlásos megjelenés és viselkedés nemcsak érzékeny lelket, hanem mélyen és erősen szenvedélyes embert is rejt, a koravén szerepmintákon hol érzéki forróság, hol kislányos önfeledtség üt át, s ezek az ellentmondások feszültséggel teljessé, lebilincselővé és vonzóvá teszik az alakítást. Komlósi Ildikó Clarája nem egyszerűen egy szereptípust hoz, hanem a szerelmes lány szerelmes nővé érésének szabálytalan szépségét, az emberi életút egy tünékeny, de felejthetetlen bájú szakaszát jeleníti meg. Ez az alakítás egy ígéretes tehetség ritka szerencsés bemutatkozása.

Árnyék nélküli asszony, fotó: Nagy Attila

Első jelentős operaházi szerepe a Rózsalovag Octavianja volt, mestere, Mikó András rendezésében, 1985 végén. A karácsony előtti premierről újra csak Fodor Gézát idézhetjük:

Komlósi Ildikó Octavianja az operavizsgák és az Eljegyzés a kolostorban Clarája után nem váratlan teljesítmény, de mert telitalálat, mégis igazi kiugrás. Az alakítás jóvoltából annak a kivételes színháztörténeti eseménynek lehetünk a tanúi, amikor ez a már-már képtelenül kényes nadrágszerep a maga párkapcsolataival együtt hitelessé és elfogadhatóvá válik. Komlósi [...] fiús, lobbanékony és játékos, s fiúként feminin volta, lánynak öltözve pedig hangsúlyozottan fiús esetlensége ellenére is természetes.

Angelica nővér, fotó: Rákossy Péter

Az első szerepek táján sokan rácsodálkoztak Komlósi Ildikó nagyszerű adottságaira, s a hozzáértők hamar megtanulták a mezzoszoprán nevét: igaz, elsőre még előfordult, hogy Komlósi helyett tévedésből egy orgánum hasábjain még Kórodi Ildikót nyomtattak ki. Már túl a Pavarotti-énekversenyen aratott 1986-os győzelmen és a világkarrier első nagy állomásain, az énekesnő 1993-ban Budapesten, az Erkel Színházban is bemutatkozott a Carmen címszerepében. "Álruhás grófnő a cigánylányok között", írta róla egy kritika, az akkortájt a mainál amúgy még sokkalta harapósabb Fáy Miklós pedig így próbálta körvonalazni Komlósi különleges formátumát:

Nem közönséges nő ez, hiszen fejjel magasabb a többieknél, és ha a színpadra lép, akkor is észreveszi mindenki, ha semmivel sem akarja magára irányítani a figyelmet. Földöntúli erőkkel áll kapcsolatban, és mindenütt pusztulást hagy maga után, amíg el nem jön az ő órája. [...] Nem a megszokott Carment játssza Komlósi, sokkal elegánsabb, hűvösebb annál. Nem a vérmérséklete riasztó, nem is a nőisége, hanem a hatalma. Akire ránéz, elkárhozik.

A kékszakállú herceg vára, fotó: Rákossy Péter

2001 végén Mikó András 1969-es Don Carlos-rendezésének felújításába állt be Eboliként az ekkor már rég utazó operasztárnak számító énekesnő, aki az ezt megelőző és követő években a pesti közönség által áhítottnál sokkalta ritkábban szerepelt az Operában. A 2010-es évtized azután meghozta Komlósi Ildikó gyönyörködtetően intenzív operaházi jelenlétét, a premiereken megannyi emlékezetes alakítással gazdagítva a hazai operakultúrát: az Árnyék nélküli asszony Dajkájával csakúgy, mint az Angelica nővér Hercegnőjével, a Bánk bán Gertrudisával, vagy éppen tavaly a Kékszakállú Juditjával. "Pályám kezdetén azt kívántam, ne legyek háromszerepes énekes" - nyilatkozta pár éve a művésznő, és az Opera közönsége testközelből tanúsíthatja, hogy ez a veszély nem fenyegeti Komlósi Ildikót.