MimiBlog

„Minden nyelven szeretek énekelni”

2020.12.19

interjú Bretz Gáborral

Mozart, Bellini, Halévy, Verdi és Wagner részletekből összeállított változatos műsorral készült az Opera nemzetközileg is elismert basszbaritonja az intézmény Facebook-oldalán december 19-én 20:00 órától hallható áriaestjére. A koncert műsora kapcsán Bretz Gábor felidézett zeneakadémiai felvételihez és versenygyőzelemhez kapcsolatos emlékeket, elmesélte, hogy Don Giovanni és Leporello közül melyik szerepet énekli szívesebben, és hogy milyen formában találkozott először színpadon ugyancsak világhírű kamaraénekes vendégével, Miklósa Erikával.

bretz_gabor_foto_emmer_laszlo.jpg

Fotó: Emmer László

Milyen szempontok szerint válogatta a műsorát?

Egyrészt arra törekedtem, hogy a program változatos legyen, másrészt, hogy olyan részleteket is elénekeljek, amiket előadtam már színpadon vagy fűződik hozzá valamilyen szép emlékem. Ilyen például a 2005-ös athéni Maria Callas Énekverseny, ahol a grand prix-t nyertem el, és a ma esti műsorom első és utolsó áriáját, az Ernaniból Silvájától és Az alvajáróból Rodolfótól ott is énekeltem. Előbbit az első fordulóban, utóbbit a döntőben zenekarral, ez a sorrend most is megmaradt. Leporellótól akkor a Katalógusáriát énekeltem, viszont azt már olyan sokszor hallhatta tőlem a közönség, hogy helyette a harmadik, kevésbé ismert áriáját választottam.

 A MaszkaBál műsorából itthon színpadi előadásban leginkább a Don Giovanniban hallhatta Önt szerep szerint a közönség. A címszereplő és Leporello közül melyikük áll Önhöz közelebb?

Ez nehezen megválaszolható kérdés, mert mindkettőjüket szeretem. Don Giovannit talán kicsit jobban, mivel izgalmasabb karakter, attól is függően, milyen rendezői koncepcióval találkozik az ember. Leporello mindig megmarad egy kicsit buffó szolgai figurának, de Don Giovanni lehet hódító, magányos farkas vagy meg nem értett hős, emiatt talán izgalmasabbnak találom.

 bretz_gabor_leporello_keszei_bori_zerlina_foto_vermes_tibor.jpg

Bretz Gábor (Leporello) és Keszei Bori (Zerlina) Mozart: Don Givoannijában (rendező: Gianfranco de Bosio) - fotó: Vermes Tamás

Don Giovanni és Zerlina duettjét kamaraénekes vendégével, Miklósa Erikával énekli. Találkoztak már korábban közös produkcióban a színpadon?

Ellenfelek már voltunk A varázsfuvolában, amit Káel Csaba 2011-ben rendezett a szombathelyi Iseumban. Erika alakította az Éj királynőjét én pedig Sarastro voltam, de biztos énekeltünk máskor is. Nagyon szép emlékeim vannak arról a produkcióról és a közös munkáról Erikával.

Esett már szó Verdi Ernanijáról és Bellini Az alvajáró című operájáról. Sivlát és Rodolfót szívesen énekelné teljes szerepben is?

Mindenképpen. Sajnos az Ernani nem egy sűrűn játszott Verdi-opera. Bellini A puritánok című operájában szcenírozott keretek közt énekeltem néhány éve a Müpában, ami később egy előadásra a pécsi Kodály Központba is ellátogatott, az is óriási élmény volt. Úgy érzem, a bel canto irodalom darabjai is gyakrabban csendülnének fel magyarországi színpadokon.

Wagnertől Lohengrinből Henrik király imáját adja elő, a mennyire áll közel Önhöz a zeneszerző övrje?

Tulajdonképpen elég jól állok a Wagner-életművel, mert amit még szeretnék elérni, az a Marké király és ha megadatik, a Wotanok, esetleg a Hans Sachs. A többit viszont mind énekeltem. Kothnerrel kezdtem az operaházi Mesterdalnokokban, aztán később voltam Pogner is a Müpában. Dalandot először Klangenfurtban majd Budapesten alakítottam, de voltam A hollandi is Németországban egy nyári fesztiválon. Hermann a Tannhäuserben szintén a Wagner-napokon voltam. A Parsifalból Gurnemanzot először Bolognában énekeltem, majd szintén Budapesten, ezt most tavasszal várhatóan új rendezésben is bemutatjuk, ezt az áriát, illetve szerepet pedig Brüsszelben énekeltem két évvel ezelőtt, tehát Wagnerből jobban állok, mint Verdiből. Egyrészt azért választottam Henrik királyt, mert ez is a kedvenceim közé tartozik, másfelől pedig egy nagyon érdekes ária, mert nagyon jó előénekelni: nagyon szép legatót kell benne énekelni, nagyon magas, nagyon mély, és lassú hangvételű, de rövid ária, viszont rögtön minden kiderül, hogy valaki hogy tudja elénekelni.

lohengrin_gabor-bretz-heinrich-der-vogler-eric-cutler-lohengrin-lohengrin_ingela-brimberg-elsa-von-brabant-la-monnaie-choru.jpg

Bretz Gábor (I. Henrik), Eric Cutler (Logengrin) Ingela Brimsberg (Brabanti Elza) és a brüsszeli La Monnaie kórusa (rendező: Olivier Py) - fotó: © Baus – La Monnaie De Munt

Verdi, Bellini és Mozart műveiben most olaszul énekel, míg Wagner a német, Halévy A zsidónője pedig a francia műveket képviseli a repertoárján. Az operák tekintetében van valamilyen nyelvi preferenciája?

Nincs, ilyen szempontból mindenevő vagyok, szeretek olaszul, franciául, németül is énekelni, vagy akár csehül is Janáček operáiban. Oroszul nem volt alkalmam sokszor fellépni, de erre most tavasszal Párizsban lesz lehetőségem az első Pikk dáma produkciómban, tehát minden nyelven szívesen éneklek.

A zsidónő Brogni bíborosát énekelte már színpadi produkcióban?

2004-ben a Zsidó Nyári Fesztiválon a Dohány utcai Zsinagógában koncertszerű előadásban énekeltem már A zsidónőben, de akkor még nem Brognit, hanem egy kisebb szerepet, Ruggierót, a polgármestert. Ennek az áriának az ad különös jelentőséget a pályámon, hogy ezzel felvételiztem a Zeneakadémiára. Nem tudom, hogy én vagy a zongorakísérőm izgult-e jobban. Sarastro F-dúr áriája után énekeltem, és noha a végére értünk, szerintem nagyon lassan és döcögősen jutottunk a befejezésig, de szerencsére felvettek.

A bejegyzés trackback címe:

https://mimi.blog.hu/api/trackback/id/tr4316351138
süti beállítások módosítása