Az operairodalom változatos nőalakjai és három gróf is megszólal az Opera 2021. január 10-i MaszkaBálja két főszereplőjének tolmácsolásában. Az Opera Facebook-oldalán 20:00 órakor kezdődő koncert előtt készült beszélgetésből a műsor részletei mellett kiderül, miért kedves mindkettejüknek az Olasz nő Algírban című opera, milyen szempontok mentén válogatták az est műsorát, és hogyan élik meg az évad kihívásait.

Legutóbb az évad kezdetén a koncertszerű Carmen-előadásokban léptek fel közösen. Ezen kívül találkoztak korábban a színpadon?

Mester Viktória: Zolival Così fan tuttét énekeltem három éve az Erkel Színházban, akkor is nagyon jó partner volt. Régebbről ismerjük egymást, Először évekkel ezelőtt Salzburgban találkoztunk, aztán sokáig nem volt alkalmunk együtt dolgozni, míg a közelmúltban megvalósulhattak az említett produkciók.

Nagy Zoltán: Nagyszerű egy olyan művésznővel együttműködni, aki jelen esetben nemcsak egy remek énekes, hanem egy nagyszerű színpadi jelenség is. Az élményekkel teli közös munka folytán, számomra egyértelmű volt, hogy Vikit szeretném partnerként. Örülök, hogy újra együtt énekelhetünk.

Az Olasz nő Algírbanból Isabella és Taddeo kettősét éneklik együtt. Hogyan választottak duettet?

MV: Zoli nagyon helyes volt, írt nekem, hogy örül, együtt fogunk dolgozni, aztán gondolkoztunk és öt perc alatt megegyeztünk. Mondtam, hogy ez az részlet aranyos lenne, vicces, mindketten tudunk benne játszani. Mindkettőnk komoly hangvételű áriákkal készül, tehát utána, ha legördülnek rólunk a nagy súlyok, mindkettőnknek megkönnyebbülés, hogy utána bolondozunk, nevethetünk együtt egy kicsit. Zoli pedig aranyos volt, mondta, hogy ő is énekelte korábban, és rögtön igent mondott a duettre.

NZ: Míg a szoprán és a tenor szinte minden operában szerelmespárt alakítanak, addig a mezzo meg a bariton általában gonoszkodnak, negatív szerepet játszanak. Ettől lesz izgalmasabb a cselekmény.

Tudniillik az Olasz nőben is Isabella meg Taddeo szövetkeznek, ezúttal azonban semmi gonoszság nem történik, sőt Taddeo (titokban) szereti Isabellát… persze, ezt is álcáznia kell, innen adódik a helyzet komikuma. Imádom ezt a szerepet, és alig várom, hogy a kettősben kitombolhassuk magunkat.

Milyen szempontok szerint állították össze a műsoruk többi részét?

MV: A Olasz nő kiemelt helyet foglal el a repertoáromban, elképesztően szeretem. Egy kifejezetten mezzóra-alt írt Rossini-mű, ami szerintem igazán csak akkor működőképes, ha mezzoszoprán énekli. Már a tanulási folyamat is nagyon nagy öröm volt számomra, fekszik a torkomnak, lubickolok ebben a szerepben, igazi tűzről pattant, vagány nő. De az egész opera nagyszerű: fantasztikusan vicces és csodálatos muzsika, ezért is gondoltam, nem szabad kihagyni. Minden mozzanatát imádtam Szabó Máté rendezésének, amit 2017 novemberében mutattunk be az Erkel Színházban és az első szereposztásban énekelhettem Isabellát, amiért végtelenül hálás vagyok, azóta is minden évben ment.

A Wertherből Charlotte-ot színpadon eddig kétszer énekelhettem az Operában, de a három áriát, amik egymást követik a harmadik felvonásban, sokszor énekeltem már. Ez is egy nagy szerelmem, amire szívesen gondolok vissza. Charlotte egy vívódó, drámai alkat, aki meg akar felelni, de jön az őrületes szerelem az életében. Szerencsére pont készült belőle tévéfelvétel, ami szépen is sikerült. Brickner Szabolcs volt a partnerem, ahogy a tavalyi koncertszerű Carmenben is, amiben Nagy Zolival is énekeltünk. Jó partner volt, ahogy jó volt a karmester, Alain Guingal, szép zene, úgyhogy szívesen énekelném újra.

Händel Aggripinájával pedig tavaly nyáron volt szerencsém először találkozni, a csodálatos Pál Tamás karmester hívott el a Szegedi Szabadtérire. A COVID első hulláma után ez volt az országban az első nyilvános operaelőadás. Nagyon jó társaság jött össze és egy modern, vágott verziót mutattunk be mai jelmezekkel, street dance táncosokkal és Barta Viktória fantasztikus koreográfiájában és Pányik Tamás friss rendezésében. Vicces darab született, ami nem szűkölködött az abszurd humorban sem, de ez az ária annyira komoly és erős, hogy remélem, zenekar nélkül is átjön. De van nekünk egy fantasztikus korrepetitorunk, Kálvin Balázs, úgyhogy ettől nem is tartok igazán. Annyira beleszerelmesedtem ebbe az áriába, hogy az eredeti kottát is megvettem, hogy mindenképpen elhangozhasson, de az egész opera zseniális. Agrippina áriája nem könnyű, és a műsoromon lévő másik kettő is üti egymást: egy barokk, egy Rossini és a nagy ívű Messenet teljesen másfajta hangvételt igényel, de bízom benne, hogy sikerülni fog.

NZ: Még mielőtt bariton fachra tértem volna, évekig kisebb-nagyobb basszus meg basszbariton szerepeket énekeltem. Leporellóból és a Mozart egykori Figarójából az évek múltával Gróf lett. Úgymond a „szolgából“ arisztokrata. Nem véletlen választottam a három gróf áriáját. Almaviva gróf szerepét gyakrabban énekeltem, legutóbb a moszkvai (Bolsoj) nagyszínházban egy igen színes-izgalmas rendezésben.

Tomszkij grófot a Pikk dámában tavaly nyáron alakítottam először, egy németországi fesztiválra készült új produkció volt a Stuttgarti Filharmonikus Zenekar kíséretében.

A puritánok Riccardója pedig egy álomszerep, remélem előbb-utóbb a lesz alkalom a teljes szerepet is elénekelni.

Bár mindhárom gróf karizmatikus, erős egyéniségű, igyekszem majd mégis teljesen eltérő jellemüket tolmácsolni. 

Hogyan birkóznak meg az elhúzódó járványidőszakkal, és mi az, ami erőt ad ilyen körülmények között?

MV: Bevallom, hogy az első időszakok jobban viseltük, sok időt töltöttünk a kislányunkkal, és nagyon meghitt volt mindez. Most azt a környezetemben, a világban is azt érzem, hogy ez egyre nehezebb. Persze, igyekszünk, húzzuk, de már a félelem is alaposan bennünk van, hogy mi lesz itt. Az ember rácsap minden munkalehetőségre, én is nagyon örültem, hogy a MaszkaBál kapcsán gondolnak rám. Azt érzem, hogy rettenetesen hiányzik a muzsika, a próbák, az együttlét a kollégákkal, hogy közösen alkossunk, játsszunk. Hogy nem ölelhetem meg a barátaimat rendesen és lassan csak COVID-teszteken találkozunk. Az egész annyira abszurd, és persze nincs nagy baj, de ez mindenre rányomja bélyegét és már lelkileg megterhelők. Úgyhogy most inkább várjuk a havat, a kislányomnak még idén nem tudtam megmutatni, ő pedig minden reggel azzal ébred: „Havazott, anya?” most ilyesmivel vagyunk elfoglalva.

NZ: Vikivel teljesen egyetértek, a jelenlegi karantén helyzet igen megviselő. Nagyon hiányzik a közönség előtti fellépés és az plusz töltet, energia, amit tőlük kapunk, illetve amit mi adunk nekik. Annak ellenére, hogy az online közvetítések, legalább is számomra nehezebbek, mint például egy telt házas színházban énekelni, nagyon hálás vagyok azért, hogy az Operaház vezetősége minden eszközt megragad, hogy a művészeit foglalkoztassa, ezáltal az operakedvelőket sem hagyja magára.