Francia művek és Mozart-áriák mellett abból a Szerelmi bájitalból is hallhatók részletek a MaszkaBál 2021 január 24-i adásában, aminek próbafolyamata során a pár is egymásba szeretett. Az Operaház Facebook-oldalán 20:00 órakor kezdődő koncert előtt Szemere Zita és Biri Gergely meséltek megismerkedésükről és a műsorválasztásról, valamint arról, hogy milyen kettősség dúl bennük a koronavírus idején.

Az Opera 2018-as erdélyi turnéelőadása, a Szerelmi bájital próbafolyamat során ismerték meg egymást és lettek egy pár. Ezen a produkción kívül találkoztak még a színpadon?

Biri Gergely: Korábbról is ismertük egymást, legelőször 2012-ben egy soproni koncerten találkoztunk, ezt követően 2016-ban, a Bátori Éva szervezésében évente jelentkező World Voice Day – hangvilágnapi eseményen, majd végül a Szerelmi bájital-előadásának próbáin.

Szemere Zita: Az első két alkalommal azonban csak a köszönésig jutottunk, és hogy tudtuk egymásról, ki-kicsoda. A Bájitalt kétszer három hétig próbáltunk, a kettő közt volt egy nyári szünet, és a szünet előtti héten dolgoztunk először közösen. Akkor elindult valami, és utána nagyon rövid időn belül kiderült, hogy mi vagyunk egymás számára a nagy ő, és ez a szerelem azóta is tart.

A Szerelmi bájital a koncerten is megelevenedik, hiszen Adina és Nemorino kettőse, illetve Nemorino románca is elhangzik az esten. Milyen emlékeitek vannak erről az előadásról?

SzZ: Számunkra ez az egész próbafolyamat és előadás-sorozat annyira gyönyörű volt, hogy valahol sorsszerűnek is érzem, hogy ez velünk megtörtént. Ha bárhol bárminek kapcsán a Szerelmi bájital felmerül, rögtön a mi szerelmünkre asszociálunk. Az a csoda, ami velünk azóta is történik, olyan dolog, amit ha valaki csak egy pillanatra megérzett már az életében, akkor érdemes volt miatta élni. Az, hogy most egy színpadon újra ezt a duettet elénekelhetjük, nagyon nosztalgikus – nem minthogyha olyan régen történt volna, dehát azóta egy kislányunk is született.

BG: Azért volt ezt egyszerű és jó a turnén énekelni, mert igazából az alapvető rendezői utasításokon kívül sok mindent nem kellett nekünk mondani, mert adottak voltunk, mint szerelemes pár, és igazából csak magunkat kellett alakítani.

Az idei, A francia múzsa szezonja tematikus évadhoz kapcsolódva mindketten énekelnek részleteket francia szerzők műveiből. Miért ezeket választották és milyen kötődésük van francia operairodalomhoz?

BG: Lalo Ys királya című operáját nem hiszem, hogy valaha játszották Magyarországon, de az ária és az opera is nagyon szép zene. Lalo spanyol származású francia zeneszerző, és ez az áriából is érződik. Azzal együtt, hogy lírai hangvételű, a zongoraszólamban vannak játékosabb, mozgalmasabb részek. Egy tenorária-kötetben találtam ezt a nagyon érdekes és szép darabot, és mikor utánakerestem, láttam, hogy a világ legnagyobb tenoristái is a koncertjeik repertoárján tartják. Ezt leszámítva francia szerzőktől én inkább dalokat énekeltem, így számomra ez még újdonság.

SzZ: Az évad kapcsán is jobban kedvet kaptunk a francia művekhez. Gounod Rómeó és Júliája eleve nagy kedvencem már csak a történet miatt is. Az a fiatal, szerelemes lángolás érződik ki belőle, amiről korábban A varázsfuvola apropóján is beszéltünk. Nagyon könnyű átélnem ezt az áriát, mert annyira én vagyok, és az ária annyira az én heves, színes, robbanékony érzelmi világomat adja vissza mind zenében, mind dallamvilágában, hogy igazából alig várom, hogy kiállhassak és átadhassam a hallgatóságnak, amit érzek. Emellett hat évvel ezelőtt volt szerencsém a Szegedi Nemzeti Színházban a Hoffmann meséiből Olympia szerepét elénekelni, az ő áriáját is felelevenítettem erre az alkalomra.

Mozarttól is mindketten válogattak egy-egy művet, itt milyen szempontok alapján döntöttek?

BG: A Szerelmi bájital után 2019-ben A kairói lúd volt a második operaházi produkcióm, és ezt szintén Toronykőy Attila rendezte, akivel nagyon szeretünk dolgozni. Calandrino szerepét is élvezettel alakítottam, mert ő egy olyan figura, aki az egész történeten keresztül úgy szövi a szálakat, hogy a fiatal szerelmesek végül egymásra találhassanak, a két öreg pedig hoppon maradjon.

SzZ: Blonde-féle cserfes karakterek mindig is közel álltak hozzám, ez az ária pedig olyan virtuozitást igényel, amit most szívesen megmutatok. Ilyesmire az Olympia-ária is lehetőséget kínál, de Blondét már volt szerencsém énekelni a diákoknak szóló OperaKalandban, így talán azt is lehet érzékeltetni, hogy az ember hogy fejlődik. Akkoriban ugyanis még más volt a tanárom, és most az, hogy már harmadik éve tanulok Komlósi Ildikó művésznőnél, nagyban segít, hogy olyan dolgokat is megvalósítsak hangilag, amihez eddig nem voltak meg az eszközeim. Szeretek Blondét énekelni, ahogy majdnem minden mást is, és alig várom, hogy újra a színpadon lehessek.

Hogy viselik a jelenlegi körülményeket?

SzZ: Van egyfajta kettősség, mert nagyon szeretünk itthon lenni együtt hármasban, főleg, hogy a babóka még csak másfél éves, de emellett természetesen borzasztóan hiányzik a színpad és benne lenni a körforgásban. Kétfelé húz a szíved. Ami fantasztikus, hogy Villő már 15-20 féle dallamot felismer és mondja, hogy mit éneklünk, úgyhogy úgy látszik, ő is örökölt tőlünk némi zenei hajlamot. Közben pedig közeleg már Marie szerepe Az ezred lányából, amit már nagyon várok, többek közt azért is, mert Gergővel újra együtt lehetek a színpadon, aki egy kisebb szerepet alakít majd.