Carl Orff népszerű kantátájával folytatódik 2021. január 27-én 20:00 órától az OperaSzerda koncertszerű keresztmetszet-sorozata az Opera Facebook-oldalán. A járványhelyzet szülte különleges produkcióban az est egyik főszereplője, az Opera Kórus kamaraformációban adja elő a híres kantátát, míg a zongorakíséret ez alkalommal ütőhangszerekkel is kiegészül. A darabbal kapcsolatos élményéiről ez alkalommal a kórus egyik tagja, Somogyi Zoltán énekkari művész mesélt az előadás előtt.
A kórus tagjaként mik voltak az első benyomásai a Carmina Buranáról?
Az 1990-es években Fodor Antal Mindhalálig tánc című balettje részben a Carmina Burana zenéjére készült, amiben az énekkar is közreműködött, ezért mikor idekerültem, az együttes tagjaiban nagy része „benne volt” a darab. A zenei anyag nagyon szövegszerű, speciális technikát igényel a kiejtése, ilyen szempontból némiképp nehezebbnek tekinthető más kórusműveknél. A könnyebbségét a mű slágerszerűsége és népszerűsége adja, ami miatt mind a közönség, mind a kórus tagjai is jól ismerik.
Van kedvenc része a darabban?
Ez az adott előadástól, helyzettől függ. Amikor megszületik valami, az mindig nagy élmény, szerencsére a Carmina Burana olyan mű, amiben első hangtól az utolsóig mindenhol benne van a sláger.
Milyen élmény volt az Ön számára a Bogányi-féle rendezés?
Nagyon nagy kihívás volt, mert az egész darabot fejből kellett énekelni. Mivel általában koncerten szólal meg, ritkán adják elő így, mert a nyelvezete nagyon nehéz, nem is annyira a latin, mint inkább a középfelnémet szövegrészek kiejtése miatt. Ha a népszerűségéből adódóan tudják is a kóristák szinte kívülről, akkor is ott szokott lenni a kotta mindenki előtt. Ebben a produkcióban viszont erre nem volt lehetőség. Végül az a szerencsés megoldás született, hogy kaptunk feliratozást, hogy a produkció biztonságosan jöjjön létre.
Alapvetően a színpadi munka során mindent fejből éneklünk, de ez tényleg speciális helyet. Az In taberna hadaró férfikari részében egy hiba is végzetes lehet, akkor már nem éri utol magát az énekes. A színpadi változattal kapcsolatban nem tudtuk, mire számítsunk, de a végén a darab sikere beigazolta azokat az elképzeléseket, ami alapján egy nagyon jó produkciót ígértek nekünk. Most már mindig öröm és mindig várjuk, hogy újra előadhassuk.
Carl Orff: Carmina Burana az Erkel Színházban (r. Bogányi Tibor) fotó: Rákossy Péter
A vetített díszlet mennyire jelent kihívást?
Az állandó reflektorfényben hozzászoktunk, egy kicsit se zavar. A színpadi jelenlét mindig ad egyfajta plusz töltetet. Sőt a feladatunk itt inkább statikus. Míg a látvány a nézőtérről nagyon színes, mi ebből a színpadról nem sokat látunk, jórészt egy helyben állunk a produkcióban.
A keresztmetszetben most két zongora és ütőhangszeresek is kísérik az énekeseket. Az Ön számára milyen szempontból különleges a mostani produkció?
Egy erősen húzott változatot mutatunk be, de már annyira sikerült elszakadni a kottától, hogy ami elindul, azt énekeljük. Ez az előadás annyiban jelent kihívást, hogy általában 80-100 fővel adjuk elő a Carminát, ehhez képest most szólamonként három ember, összesen huszonnégy fő képezi le az egész kórust, ami a felelősségünket és feladatainkat is megnöveli. Ezen kívül minden karmester stílusa más: a produkcióban Bogányi Tibor vezénylésével énekeljük az előadást, itt most Kocsár Balázs elképzelései mentén, viszonylag rövid idő alatt állítottuk színpadra a keresztmetszetet.
