Csaknem 44 év után, látványos külsőségek között, Michael Messerer felújított változatában tér vissza a Magyar Állami Operaház repertoárjára Vaszilij Vajnonen nagybalettje. A Magyar Nemzeti Balett bemutatójában a táncművészet attrakciói mellett a színpadkép varázsát Rományi Nóra jelmezei is klasszikus magasságokba emelik. Az együtteshez rendszeresen visszatérő jelmeztervezővel a készülő produkció kapcsán beszélgettünk.

Fotó: Nagy Attila

Nem ez az első munkád az Operaházban. Milyen feladatnak érzed a Magyar Nemzeti Balett legújabb produkcióját, a Párizs lángjait?

A Párizs lángjai egy nagyon sok szereplős óriásprodukció. Mint feladat is nagyon szép és érdekes, és a korszak is, amiben játszódik. A francia forradalom harmadik évében vagyunk, de az arisztokrácia még a helyén van. A királyi palotában éppen egy színházi előadást látunk. Egy pásztorjátékot adnak elő (színház a színházban), és éppen ide érkezik meg a forradalom híre. Közben látjuk a barikádot előkészülni, és utána azt is, hogyan űzik el az arisztokráciát a palotából.

Mennyire akartad korban tartani a jelmezek világát?

Abszolút korban szerettem volna tartani, ez volt az alapkoncepció is, de mindezt a balett nyelvére átültetve. A műfajhoz igazítom a ruhákat, és ahhoz, hogy milyen típusú karaktertáncokat fog a koreográfia használni. Ezek elég szabályszerűek a klasszikus balettban, hogy mit miben lehet táncolni, de ezen belül van mozgásterem.
Ebben a produkcióban van egy különlegesség is: az udvarban nagy abroncsos szoknyában fognak táncolni egy sarabande-t, ami nem túl szokványos ilyen műfajú előadásban.

Mekkora szabadságot szoktál kapni a megvalósításban?

A látvány szabadsága megvan, de ennek is köze van a balettműfaj hagyományaihoz, amire figyelnem kell.  Például hány sor tüllben tudnak még mozogni a táncosok, és mennyi az, amiben már nem biztosan.

Mennyi időd volt a tervek elkészítésére?

Már tavaly áprilisban elkezdtem megrajzolni az első terveket, ez két hónapig tartott. Előtte meg kellett néznem a koreográfiát, egy kész előadás felvételét, ez volt az én szövegkönyvem.

A munkafolyamatokban a tervezés vagy a kivitelezés részét szereted jobban?

Szeretem mind a kettőt. Mindkettőnek mása szépsége. A tervezés magányos tevékenység, amelyet szépen lehet elmélyülten, egyedül végezni. Mire odajutok, hogy megvalósíthassam őket, már jól is esik, hogy társaságba mehetek, hiszen az már csapatmunka.

Miképpen látsz neki egy ilyen nagy volumenű munkához, a főbb karaktereket formálod meg vagy más sorrendiséget követsz?

Próbálok egyben gondolkodni és összességében látni a darabot. Amikor elkezdek rajzolni, akkor a főszereplőket előre veszem, ám addigra már tudom, hogy milyen lesz a kar, a statisztéria. Vannak a fejemben színfoltok és képek, ezek alapján előre kitalálok mindent.

Honnan inspirálódik egy jelmeztervező?

A viselettörténeti inspiráció az egyik része, a másik pedig maga a történet. Van, hogy akár egy-két hónapig is tanulmányozom a kort, csak utána kezdek hozzá a rajzolásnak. Nagyon sok festményt, képet átnézek az adott korokból, aminek sokszor nyoma sincs, csak az én felkészülésemet segítik. Ennél a darabnál, mivel francia forradalom időszakában vagyunk, azt szerettem volna, hogyha a francia zászló kék-fehér-piros színei domináljanak a tömegben. A ruhák színeiben és a jelképekben ezt visszahoztam.

Van kedvenc művészettörténeti korszakod?

Nem gondolkodtam ezen, de például ezt a korszakot szeretem: a rokokó kifinomult világa a forrongó parasztsággal, a városi szegényekkel szemben nagy kontrasztot alkot.

Több helyen olvashattuk már, hogy tizenkét évesen eldöntötted, jelmeztervező szeretnél lenni. Visszatekintve, meg tudnád-e mondani, melyek azok a fordulópontok a szakmai életedben, amelyek hozzásegítettek ahhoz, hogy ott tartasz, ahol most?

A meghatározó fordulópont az volt, amikor a Madách Színházban elkezdtem dolgozni nagy volumenű musicalekben. Utána pedig éppen az Opera feladatai következtek, ahol a balett bemutatóiban vehettem részt. Mindkét műfajban nagyon praktikusan kell gondolkozni, tömegeket öltöztetni, miközben látványos alkotásokat kell létrehozni.

Van-e olyasmi szerinted, amitől egy színpadi világ csak rád jellemzően jelenik meg? Melyek a te legjellemzőbb jelmeztervezői kvalitásaid?

Az egyik, hogy én még mindig a hagyományos rajzolós jelmeztervezők közé tartozom, nem készítek kollázst. Általában mindent kitalálok, mielőtt nekifogok, de közben is sok minden alakul, gondolkodásra késztet, miközben rajzolok. A másik, hogy szeretem végigkísérni a munkafolyamatot, most is itt ülök és varrom a rokokó díszeket.

Török Kata interjúja