Milyen produkciókban énekeltek együtt korábban, milyen emlékeik vannak ezekről?
Rezsnyák Róbert: Többször is játszottunk már együtt, köztük A varázsfuvolában, amiből most Papagena—Papageno duettjét is énekeljük, emellett a Szerelemi bájitalban, a Leánder és Lensziromban és a Sába királynőjében is. Az utóbbit leszámítva, általában incselkedő párokat alakítunk, ez a játékosság pedig közel áll hozzám. Nagyon szeretek mókázni, de a vérdráma sem áll tőlem távol. Sok vidám és vicces karakter mellett jól esik, mikor megvillanthatok egy-egy negatív figurát is. Papagenót A varázsfuvolában és a Parázsfuvolácskában is énekeltem, vicces volt, mikor egyszer egy napon kellett mindkettőt, mert itt-ott más húzásokkal játsszuk, a próza pedig teljesen eltér, ez tehát nem volt könnyű.
Zavaros Eszter: Mivel a Parázsfuvolácskát együtt próbáltuk, és Szerelmi bájitalt is sokat csináltunk közösen, ezért már rutinosak vagyunk Robival. A Bájitalokban Belcorét énekelt, ami nagyon jól állt neki. Olyan jó élmény, amikor egy előadásban a főbb szereplők összeolvadnak egy karakterrel. A varázsfuvolákat is nagyon szerettem vele csinálni, mert megvan benne az a fajta jó értelemben vett cukiság, kis mackósság, amitől a gyerekek közelebb érzik magukhoz a figurát, és ez nálunk nagyon fontos. Papagenából az Operán kívül énekeltem még a szombathelyi Iseumi Fesztiválon 2011 nyarán, ami egy kivételes szereposztás volt Miklósa Erikával, Bretz Gáborral, Boncsér Gergővel, Csereklyei Andreával. Ott Papagenóm Kálmán Péter volt, aki az egyik kedvenc kollégám. Olyan jó volt ez a csapat és Káel Csaba rendezése, hogy az nagyon bennem maradt. A másik nagy kedvencem a Zeneakadémia megnyitása alkalmából rendezett előadás volt a Solti teremben, szintén fantasztikus szereposztásban. Szeretek olyan szerepeket játszani a színpadon, amik a való életben nem jellemeznek, Almási-Tóth András rendezésében pedig tipikus cicababa voltam Tóth Bori gyönyörű jelmezeivel, olyan szőke parókával, amilyet még nem is láttam.
Zavaros Eszter
Milyen szempontok szerint választották ki az áriákat?
Zavaros Eszter: Mindhárom nőalakkal, akiktől áriákat énekelek, úgy érzem, jól tudok azonosulni. Nedda a legnagyobb és viszonylag új kihívás közülük, Zerlina és Musette áriái már régóta a repertoáromon szerepelnek. Nedda hangilag, és karakterben, színészileg is a legnagyobb feladat, mert talán ott lehet a legtöbb színt megmutatni, ami egy drámaiságból átmegy könnyedségbe, mikor a Madárdalban azok röptéről énekel, és benne van az elvágyódás, hogy ő is velük röpülne, de ugyanúgy ott van a szenvedése, és hogy nem tud szabadulni egy embertől, aki egyébként többször is agresszív volt másokkal szemben, és tudja, jól, hogy ő sem lesz kivétel.
Zerlina és Musette vérbeli nők, akiknek megvan a magukhoz való eszük, csábítanak, és a kisugárzásukkal, a szépségükkel pedig elérik, amit akarnak. Musette-nek is megvan a maga küzdelme az életben: folyamatosan keres, mégis mindig végül Marcellónál köt ki, ő az igazi. Az ő karakteréről is kiderül végül. hogy nagyon jó ember, mikor Mimi gyógyulása érdekében kézmelegítőjéről és az ékszereiről is lemond. Zerlina pedig egy rafkós lány, aki mindig játszik, ad, de közben el is vesz, Don Giovannival is van liaisonja, Masetto is tudja, hogy őt sem akarja elveszteni. Mozartot és a verista műveket, Puccinit is egész másképp kell énekelni, az esete ebből a szempontból is kihívás lesz.
Rezsnyák Róbert: Valentin imáját a Faustból és Petúr bordalát a Bánk bánból szintén nagyon szeretem. Valentin mindig nagy kihívás, ott olyan formaidőzítésre van szükség és olyan kondícióban kell lennie egy énekesnek, hogy az jó legyen. Játszottam mindkét darabban, de ezeket a szerepeket még nem énekeltem. Biberachként voltam jelen a Bánk bánban, de vágyom arra, hogy egyszer Petúr is lehessek. Wolfram áriájához a Tannhäuserből színpadon nem volt szerencsém. Nem vagyok egy Wagner-hang, szólistaként nem is törekszem ilyen babérokra, de ez az ária számomra is vállalható hangi kihívásokat jelent és nagyon szívesen veszem elő, főleg ilyen alkalmakkor, amikor mint egy gyöngyszemet lehet bemutatni
Rezsnyák Róbert
Milyen további feladatok várnak Önökre az évad hátralévő részében?
Rezsnyák Róbert: Főleg katonai és rendőrszerepekben fogok domborítani. A Ments meg, Uram!-ban közvetítésben február 27-én leszek motorosrendőr/börtönőr, aztán várhatóan áprilisban a Notre Dame című opera koncertszerű előadásában leszek katona, majd A kármeliták májusra tervezett előadásában is egy katona. Ezek nem a legnagyobb szerepeim, de ha azt nézzük, hogy folyamatos színpadi jelenlétet generálnak, az mindig nagyon jó ahhoz, hogy az ember rendszeres rutinban legyen fizikailag és lelkileg is. Szilveszterkor lettem volna A denevérben Eisenstein, ez sajnos elmaradt, de egy keresztmetszetet játszottunk belőle, illetve az M5 csatornán közvetítettek belőle egy jó minőségű színházi felvételt a közreműködésemmel, ami eljuthatott a nagyközönséghez.
Zavaros Eszter: Én a Parsifalban leszek apród, ennek a próbái is hamarosan kezdődnek, és ha A kármeliták megvalósul, akkor abban új beállóként alakítom majd Mathilde nővért. Nagy kihívást jelentett, hogy nem csinálhattuk azt, amit szeretünk, ami a hivatásunk. Van egy kétéves kislányom, így azt gondolom, hogy akinek gyereke van, az némileg előnyben van, hiszen egy gyerekkel folyamatosan foglalkozni kell, és kulcsszerepünk van abban, ahogy ők megismerik a világot, így az ő jelenléte különösen sok erőt ad. A járványhelyzet rendkívül elkeserít, és a legnagyobb nehézség a bizonytalanság, hogy nem tudjuk, meddig élünk így.
