A 2021. február 28-i MaszkaBálon egy basszus és egy bariton, Fried Péter és Káldi Kiss András válogatnak kedvenc olasz, orosz, francia és német operáikból. Áriaestjük 20:00 órától látható a Facebookon és az Origón. Az estre való felkészülésről, a műsorszámok válogatásának szempontjairól és a közeljövőről is kérdeztük a művészeket.
Mi alapján állították össze az áriaest műsorát?
Káldi Kiss András: Jó kérdés, ugyanis teljesen más műsort állítok össze egy vidéki kisebb játszóhelyen, mint az Operában – az előbbiben inkább jól ismert, magyar áriákat választanék, például a toborzót a Háry Jánosból vagy Petúr bordalát. Most az elsődleges szempontom az volt, hogy olyan szerepeket hozzak, amelyeket énekeltem a Magyar Állami Operaházban. Ne a vágyálmakról szóljon, hanem tükrözze az itteni pályámat. A másik faktor pedig az volt, hogy ne a könnyű áriákat mutassam meg. Anyegint, Escamillót és Malatesta doktort is énekeltem sokszor az Operában. Úgy éreztem, úgy dukál, ha ezeket adom elő.
Fried Péter: Az egyik szempontom az volt, hogy a szívemhez közelálló darabok legyenek. Másrészt mindegyikhez szép emlékem fűződik. Az egyik első külföldi beugrásom egy franciaországi Varázsfuvola volt, ebben énekeltem Sarastrót. Ez nem sokkal a Zeneakadémia elvégzése után történt – a szerepet magyarul tanultam meg az egyetemen, de a felkérésre rögtön rávágtam magabiztosan, hogy németül is tudom. Nizzában viszont kiderült, hogy a prózák nem németül lesznek, hanem franciául! Szerencsére lerövidítették és minden oszlopon, díszleten, sőt a kollégák hátán post-iton is rajta volt a szövegem. Az előadás nagy siker volt – már másnap írtak róla a helyi lapok. Ezután vissza-visszatértem Dél-Franciaországba. Az egyik marseilles-i előadás során szóltak, hogy Montserrat Caballé gálakoncertjét tartják, és megbetegedett az a basszus, aki a koncert első felében fellépett volna – be kéne ugranom helyette. Ezen a koncerten énekeltem Fiesco áriáját. Montserrat Caballé az előadás után azt mondta, hogy sose felejtsem el azt a szívet, amellyel énekelek, mert a közönségnek erre van szüksége. Meghívott a mesterkurzusára, ahol a kezembe nyomott egy cetlit, rajta egy névvel és telefonszámmal. Hihetetlen volt!... a neves olasz basszus: Paolo Montarsolo neve állt rajta. Néhány napig gyűjtöttem a bátorságot, majd felhívtam, bejelentkeztem nála. Ő azt válaszolta, hogy ha Montserrat Caballé engem ajánlott, akkor biztosan érdemes velem foglalkozni. Tőle sajátítottam el egy új légzési technikát és az olasz bel cantót is, később több mesterkurzusán is részt vettem.
A másik ária Hans Hotter német basszbaritonhoz kötődik, akinek a mesterkurzusán részt vettem 1987-ben a Bécsi Zeneakadémián. Több alkalommal is visszatérve hozzá, tőle tanultam meg a német deklamációt, a német dal technikáját, és ő volt, aki Henrik király áriáját ajánlotta nekem, mivel ez még közel van az olasz bel cantóhoz. Hotter azt vallotta, hogy a német éneklés akkor válik nehézzé, darabossá, ha elfelejtjük az olasz technikát hozzá. Amikor később, Katharina Wagner rendezésében 2004-ben színpadra került az Operaházban a Lohengrin, akkor már nem volt idegen tőlem a szerep. Katharina Wagner azt mesélte, hogy már a dédnagyapja, Richard Wagner is üdvözölte 1848-as európai szabadságharcokat, és ez az eszmeiség lelkesítette őt is a rendezésében, amelynek alapja az 1989-es rendszerváltoztatás. Ebben az előadásban Marton Éva partnere lehettem, akitől sokat tanultam, például azt, hogyan kell a rendezőkkel és a karmesterekkel konfliktust kerülve dolgozni, és arra is tanított, miként kell az előadás szakaszai között pihenni, és felkészülni a következő részekre.
Koncsak kán áriája pedig Jevgenyij Nyesztyerenkóhoz fűződik, akinek számos mesterkurzusán részt vettem Magyarországon és Bécsben is. Ő javasolta ezt az áriát nekem, mert úgy érezte, hogy az orosz szöveg sokat fog nekem segíteni a hangképzésben is. Másrészt ez egy olyan ária, amelyben sok színt kell megmutatni, és úgy gondolta, hogy ez oldana rajtam. Ebben az áriában meg tudjuk mutatni a hangunk lehető legteljesebb skáláját, rengeteg hangszínt és dinamikát… Ez az az ária, amiben tulajdonképpen minden van: líraibb, drámaibb és hősiesebb rész is. Sokat ki lehet hozni belőle.
Három nagy formátumú mesterhez fűződik tehát mindegyik ária – kívánom, hogy a mostani diákoknak is legyen ilyen élményben részük. Mindegyiküktől megtanultam annak a fontosságát, hogy a szöveg anyagismeretét összekapcsoljuk a hangi megvalósítással és mindez úgy a bensőnkké váljon, hogy a közönség ne vehesse észre, milyen munka áll mögötte.
Hogyan esett a választásuk erre a duettre?
Káldi Kiss András: A Don Pasquale hadaróduettjét javasoltam, basszus-bariton duettben az volt az első, ami beugrott. Végül a Simon Boccanegra mellett döntöttük, amit nem bánok, mert így legalább egy kicsit megismerkedtem ezzel a darabbal, hacsak egy duett erejéig is. Anyegint és Három nővért is csináltunk együtt Fried Péterrel, nagyon szeretek vele dolgozni.
Fried Péter: Először arra gondoltam, hogy valamilyen vidámabb duett lehetne, de mégis a katartikus lezárás mellett döntöttem. Ez Andrásnak is tetszett. Ez a duett van olyan hosszú, mint egy ária, és az opera cselekménye szerint pedig mindkét szereplő részére ez egy megrendítő lezárás, és a történetből kiragadva is szép élmény a hallgatóknak.
Másképp készültek-e a kamerás felvételre?
Káldi Kiss András: Ilyet még nem csináltam sehol. Nagyon furcsa helyzet: olyan, mintha koncert lenne, közönségnek éneklünk, de nincsenek ott, és az egészet rögzítjük, viszont ismétlésre nincs lehetőség. Ezt erősítettem magamban is, hogy csak egy lehetőség van, ez nagyon nehéz. Koncerten kicsit más, ott ha hibázunk, az nem marad meg, elfújja a szél. Ráadásul eltelt egy év, szinte előadások nélkül, és ebben nem is a hang megtartása igazán a nehéz, hanem lelkileg nagyon kihívás. Ennek a pályának legalább az 50 %-a a mentális kondíció, nem a fizikai erőnlét.
Fried Péter: Pontosan erre nem is lehet felkészülni. Furcsa például az, hogy a teremben teljes a sötétség. Szokatlan a hangosítás is, nagyon fontos volt ezt előre kipróbálni. A koncert előtt nem szabad érzelmileg kimerülni. Muszáj hideg fejjel próbálni és figyelni a körülményeket, aztán az előadásra tartogatni azt, hogy a közönségnek közvetíteni tudjuk az érzelmeket. Szerintem érzi is a közönség a különbséget aközött, ha valaki csak sterilen énekel, vagy ha valaki mindent belead. Mi próbálunk szívet-lelket beleadni. Próbáltam elképzelni, hogy ott van a közönség. A lényeg, hogy a szerep kössön le, és ne azzal foglalkozzam, hogy milyen a studiótechnika. – az legyen a műszaki szakemberek dolga.
Milyen produkciókban láthatjuk legközelebb?
Káldi Kiss András: Lendvay Kamilló A tisztességtudó utcalány című operájának online keresztmetszetében Clark szenátor szerepét éneklem legközelebb, március 3-án az OperaLive sorozatban lesz látható az előadás.
Fried Péter: Március 13-án az Opera Otthonra sorozatban lesz a tavaly őszi Monteverdi Poppea megkoronázása teljes előadás közvetítése – nagyon izgalmas, hogy hogyan sikerült a felvétel. Tavaszra tervezzük Purcell A tündérkirálynő című operáját és Debussy Pelléas és Mélisande-ját, ezt már nagyon tanulom, megyek franciaórára is, mert minden szerepet szóról szóra, hangról hangra tanulok meg. Arkel nehéz szerep, mert monológszerű, ez prozódiailag is kihívás. Előkészítő fázisban vagyok, de az idő repül – nagyon várom az előadást!
