Molière nyomán Tarnóczi Jakab rendező és Varga Zsófia dramaturg átdolgozásában, Lully eredeti kísérőzenéjével mutatta be júniusban Az úrhatnám polgárt az Opera Eiffel Műhelyháza. Az előadás egyik prózai főszerepét Ónodi Eszter alakítja, aki az októberi előadások alkalmából arról is mesélt, miért volt inspiráló számára a próbafolyamat, miben segítette őt zenei előképzettsége az előadás során, és milyen operákat néz meg szívesen.

Fotó: Kummer János. 

Az úrhatnám polgár saját neveden alakítod Molière komédiájából Jourdainné figuráját. Miben lesz más ettől a karakter?

Igen, a darabban mindenki a saját nevén szerepel, ennek csak annyiból van jelentősége, hogy a rendezés ezzel is, ahogy a szöveg minden további alakításával a mi korunkhoz szerette volna közelebb hozni a produkciót. A cél az volt, hogy Molière nyomán ne egy 1600-as években játszódó, rízsporos, parókás történetet meséljünk arisztokratákról és városi polgárokról, hanem egy olyat, ami itt és ma érvényes, ebben a pillanatban. Az én figurám egy olyan feleség, aki nagyon nehezen tud alkalmazkodni ahhoz a helyzethez, hogy a férje megalomániájából fakadóan teljesen felfordult a családi életük, és részt kell venniük abban a rémálomban, amit a férje a fejébe vett.

Tarnóczi Jakab rendezővel mindketten a budapesti Katona József Színház társulatának tagjai vagytok, mégis az Operában találkoztatok rendező-színész felállásban. Milyen volt a közös munka vele és az Opera együttesével?

Jakab munkamódszerét korábban nem ismertem, de az mindenképp különleges élmény volt, amikor megkaptuk a szövegkönyvet, mivel az inkább csak egy kiindulási alap volt. Az improvizációk során rengeteg saját ötlet és szövegváltozat is bekerült a darabba. Engem rendkívül inspirál, amikor ilyen szabadon lehet dolgozni. Nagyon kíváncsiak voltunk egymás ötleteire, és úgy tapasztaltam, hogy az énekesek is iszonyú gyorsan felvették ezt a ritmust, és a kezdetektől fogva megvolt köztünk a közös nevező. Nagyon jól esik egy ilyen produkcióban részt venni, mert még akkor is, amikor nincs jelenetem, külön öröm hallani őket énekelni, és hogy ezt a csodálatos zenét ilyen magas színvonalon adják elő. Nagyon sokat tudtunk adni egymásnak mindkét irányba.

Bár prózai szerepben szerepelsz most az Operában, mégis egy zenés színházi produkcióban veszel most részt. Milyen kapcsolatod van ezzel a műfajjal? Úgy tudom, ezen a téren is van tapasztalatod, hiszen korábban a Koldusoperában Pollyt alakítottad.

Igen, nagyon ritkán a Katonában is voltak zenés előadások, amikben szerepeltem. Aminek itt valójában hasznát tudom venni, hogy nyolc évig zongoráztam, tehát van némi zenei előképzettségem, ismerem a kottát. Az előadásban vannak olyan zenei részek, amikbe bele kell sűríteni egy szöveget. Az ilyesfajta kötöttségeknél nem árt, ha az ember rendelkezik valamilyen muzikalitással, vagy tudja, hogy mennyi az az ütemszám, amibe bele kell férnie.

Az opera vagy a balett műfaja mennyire áll közel hozzád, szoktál-e nézni ilyen produkciókat?

Az opera érdekes műfaj, voltak nagyon pozitív élményeim, de ott is inkább a kortárs gondolkodás felé hajlok. A nagyon klasszikus, hagyományos, korhű előadások esetén, amikor azt látom, hogy a díszleten por is húsz éve már nem festett, hanem igazi, az nem áll hozzám közel. De azt nagyon izgalmasnak találom, amikor egy teljes értékű színházi előadást kapok, és nem csak azt érzem, hogy nagyon szép a zene, szép az ének, de csak azért rakták fel a színpadra, hogy mégse egy koncertteremben hangozzék el a darab. Tehát, amikor egy rendezésnek van súlya, és ehhez még fantasztikusan énekelnek és zenélnek is, az nagyon erős hatást képes kifejteni. Ami engem illet, én ilyen vágányon látom az operajátszás jövőjét. A klasszikus baletthez egyelőre nem találom a kulcsot, egy idő után a szép testek látványa ellenére is lankad a figyelmem.

Milyen más szerepekre készülsz még az évadban? Milyen új bemutatóid lesznek?

A Katona József Színházban már megvolt az évadban a két premierem. Pontosabban még májusban, az előző évad végén mutattuk be a Lear királyt Zsámbéki Gábor rendezésében, de azt friss bemutatónak tekintem, mert nagyon keveset tudtuk akkor játszani. Szintén megtartottuk már egy Mesteremberek című dán vígjáték premierjét, ami egy lakásfelújításról szól, az egy nagyon könnyed, nevetős este az eddigi tapasztalatok alapján.