Ősoperák és ősbemutatók, Ruzitska Józseftől Eötvös Péterig és Gyöngyösi Leventéig. Az Operában ígérkező Magyar Évad igazán nem Ákos miatt szenzációs. Mivel épp csak ő nem lesz benne.

Mi tagadás, gyakran még a műfaj hazai hívei is úgy hiszik: a magyar opera valamiképpen csonka vagy idülten alulfejlett, egy-két kiemelkedő vagy csupán nekünk, magyaroknak kedves alkotással. Az Opera 2016-17-es szezonja most módot kínál majd, hogy újragondoljuk mindazt, amit eddig a hazai operatörténetről, a régi, az új és a legújabb magyar operákról véltünk.

A műfaj hazai históriájának két első műve van: a Kelemen László budai színtársulata által 1793-ban bemutatott Pikkó herceg és Jutka Perzsi, illetve az 1822-es Béla futása. Az előbbi mű Chudy József operája volt, ám zenéje, sajnos, tokkal-vonóval elveszett. A másik opera, Ruzitska József munkája viszont ránk maradt, s a Béla futása igazi sikerdarabnak számított a bemutatását követő pár évtizedben. (Tessék csak Jókai És mégis mozog a földjében utána olvasni!) Ez a két ősopera két közös estén kerül majd jövő májusban a pesti közönség elé: a Pikkó Orbán György ezredfordulós újraköltésében, a Béla futása pedig a librettóban Kisfaludy Sándor (aka Himfy) verseit is megénekelve. Az Anger Ferenc által rendezendő előadás játszói a kolozsváriak lesznek, ami annál is indokoltabb, hiszen a IV. Béla tatárok előli menekülését jelenetező Ruzitska-opera is épp onnan indult útjára.

A keletkezés időrendjében haladva a Bánk bán következik, amelyről nehezen tudnánk valami újat és eredetit mondani, ám Vidnyánszky Attila valószínűleg nem így lesz ezzel. Ez a bemutató, amely Káel Csaba rendezését váltja majd, már az évad legvégén, az Opera miskolci vendégjátékán vár reánk: a címszerepben László Boldizsárral!

Az évad elején, október elsejei bemutatóval ígérkezik az új Székely fonó, amely korántsem csupán a szezonra eső Kodály-évforduló miatt követelhet figyelmet tőlünk. A magyar népdalt az operaszínpadra emelő Székely fonó ugyanis, bármily szép is, igazából az 1932-es ősbemutató óta mindmáig problematikus színpadi műnek számít. (Annak számított bizony már akkor is, amikor erről nem illett szólni.) Így az a tény, hogy most a lengyel rendező, Michal Znaniecki nyúl majd hozzá, egyszerre kecsegtet a magyar hagyományra való külső rátekintés élményével, valamint radikális értelmezési kísérlettel. Itt említjük, hogy az évad a legmostohább sorsú Kodály-művet, az 1948-ban mindössze két előadást megélő, s egészen mostanáig a színpadokról elrekkentett Czinka Pannát is elénk hozza majd.

A 2017-es tavasz aztán a rügyek mellett emlékezetes sikerű, illetve nagy feltűnést keltő 20. századi operákat is fakaszt majd: Farkas Ferenc 1942-es keleti mesevígoperája, A bűvös szekrény és Lendvay Kamilló 1978-as tévéoperája, A tisztességtudó utcalány különböző módon, de egyként élményszerűen reprezentálja keletkezésének korát és alkotójának akkori operaeszményét.

Eötvös Péter operájáról, a Szerelemről és más démonokról magyarországi változatáról, melyet Silviu Purcărete rendez majd, egy korábbi posztban már szó esett, szóval jöjjenek a még e 2007-es műnél is frissebb keletű magyar operák! A Moltopera társulata Gryllus Samu 2013-as Két nő című „vokális színházát” fogja előadni az évad elején: a német nyelvű kisopera Bán Zoltán András erős címadású, de még így is kevesek által olvasott Susánka és Selyempinájából készült. Két nő áll a középpontban Mezei Gábor Péter ősbemutatóra váró operájában is: A ravatallal szemben Anger Ferenc szövegére íródott, s A tisztességtudó utcalány párdarabja lesz – szigorúan 18as korhatár-karikával ellátva. Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóját – több más program mellett – a Törőcsik Mari, Darvas Lili és Darvas Iván alakítása révén nemzedékek közös élményévé lett film, a Szerelem operaváltozata köszönti majd. Déry Tibor két novellája, illetve az ezek alapján készült film, amelyből épp e napokban készült színházi előadás a Rózsavölgyi Szalonban, idén novemberben Varga Judit számára kínál nagy lehetőséget az operaszerzői bemutatkozáshoz.

S legvégül egy több síkon játszódó regénycsoda, amely nem csupán történetével, de önnön sorsával is bizonyítja, hogy kézirat márpedig nem ég el: Bulgakov A Mester és Margaritája. Gyöngyösi Levente jövő júliusi ősbemutatója musicalt jelez, mely Várady Szabolcs szövegére íródott és Hollerung Gábor vezényletével hangzik majd fel.

És ezek még mind csak a magyar művek voltak! Helyesebben lesznek.