A műfaját ugyan nehéz meghatározni, de hogy remekmű, az fix: Purcell Tündérkirálynője megérkezik az Operaházba.

Zenei pályafutását kóristafiúként kezdte el (akárcsak Haydn), s volt azután hangszerjavító, orgonista és angol királyi zeneszerző is: Henry Purcell rövid életébe (1659-1695) sok minden belefért. Mindenekelőtt egy hatalmas életmű, amely több mint nyolcszáz kompozíciót számlál: ódákat és triószonátákat, himnuszokat és színházi zenéket egyaránt.

Hosszú-hosszú évszázadokon át vetélytárs nélkül őt tartották a legkiválóbb angliai születésű zeneszerzőnek. Ő volt az Orpheus Britannicus, s néhány művét tán még az is ismeri, aki nem is hallotta eddig a nevét. Ilyen például az Abdelazer című kísérőzenéjének híres Rondója:

S persze ilyen a barokk operairodalom egyik legszebb és legmegindítóbb áriája, Dido királynő búcsúja a Dido és Aeneas című operából:

A Dido és Aeneas műfaja opera, ám Purcell másik nagy zenés színpadi remekműve, A tündérkirálynő már bonyolultabb eset. Az 1692-ben elkészült mű, amely A szentivánéji álom történetét meséli újra, a masque, illetve a semi-opera műfajához tartozik: az angol hagyomány szerint az ilyen látványközpontú darabokban a zene és az énekszólamok döntően varázsos lényekhez és személyekhez, valamint részeg földiek, esetleg pásztori alakokhoz tartozhattak, s betétekként jelentek meg az egyes felvonások mögé illesztve. Az akkoriban uralkodó angol királyi pár (Vilmos és Mária) 15. házassági évfordulóját ünneplő Tündérkirálynő is ilyen mű tehát, ám Purcell zenéje – a formális sorrenddel dacolva – sokkal fontosabbá vált, mint a Shakespeare vígjátékát névtelenül átdolgozó színházi szakemberek munkája. Igaz, hogy így érezhessünk, ahhoz előbb elő kellett kerülnie Purcell művének, amelyet egészen a huszadik századig elveszettnek hittek. Ma már azonban lenyűgözve hallgatjuk A tündérkirálynő zenéjét, például ezt a nagyszerű áriát:

A tündérkirálynő most június 17-én az Operaházba is megérkezik, az idei Shakespeare-évad stílusos lezárásaként. A címszerepet Baráth Emőke alakítja majd, a rendező Almási-Tóth András lesz, az előadások karmestere pedig a régizenében különösen jártas fiatal ausztrál muzsikus, Benjamin Bayl lesz, aki Fischer Iván asszisztenseként már megismerkedhetett a magyar zenei élettel. Júniusban négy este bűvöl A tündérkirálynő, legyünk készen a varázslatra!