Minden ellenkező híreszteléssel szemben, az operák világában az érzelmek áradása és az ésszerűség igen jól megfér egymással. Vannak azonban pillanatok, amikor egy-egy végletesen szélsőséges helyzet, mondjuk a kirobbanó harag, a feneketlenül mély boldogtalanság vagy a keserű szerelmi csalódás, s általában a reménytelenség átmenetileg vagy végleg kibillenti a főszereplők valamelyikét mentális egyensúlyából. Ilyenkor kerül sor a színpadon az úgynevezett őrülési jelenetre, mely rendszerint nagyon hálás magánszámot jelent az adott szerepben fellépő énekes számára.

A jelenettípus egyik korai szép példája Händel Orlandójából való, ahol a címszereplő lovagot a szerelem kergeti őrületbe. Őrülési jelenete pedig az ellentétes érzelmek valóságos tárháza, de része egy lamento és egy gavotte-paródia is. A kor nagy kasztrált énekesének, Senesinónak komponált jelenetet a kontratenor Carlo Vistoli énekli az alábbi videón:

Mozart Idomeneo című operájában is találunk hasonló jelenetet, de azért az őrülési jelenet klasszikus korszaka mégis a bel canto periódusa. A virtuóz szopránok számára hálás jutalomjátékot jelentő magánjelenetek egyik klasszikus példája Bellini utolsó operájából, a Puritánokból való, ahol Elvira tévesen megcsaltnak és elhagyottnak hiszi magát, s ettől átmenetileg elborul az elméje. A komplett jelenetet Anna Netrebko megelőző korszakából mutatjuk:

A jelenettípus, ahol a szopránhang rendszerint extrém magasságokba emelkedik, természetesen magyar operából is ismerős lehet. Leginkább a Bánk bánból, melynek Tisza-parti jelenete nem más, mint Melinda, oly tragikusan végződő, őrülési jelenete. Ezt Kolonits Klára előadásában az opera ősváltozatából ajánljuk:

Őrülési jelenetet mindazonáltal mély férfihangra is megkomponálhat a szerző. Muszorgszkij Borisz Godunovjában a bűntudattól elkínzott cár őrülete voltaképp nem is egyetlen jelenetre korlátozódik, s végül a haláljelenetbe torkollik:

A jelenettípus népszerűségére vall, hogy idővel paródiái is születtek. Ezek tán legmulatságosabbika Leonard Bernstein Candide című operettjében kerülhet elénk, ahol is Kunigunda bravúrszáma, a Glitter and Be Gay hallható. A koloratúrszopránok torkára és technikájára szabott áriát most egy remekül éneklő amerikai színésznő, a több filmből és sorozatból is ismerős Kristin Chenoweth előadásában szúrjuk be ide:

Ám ha az őrülési jelenetek leghíresebbikét keresnénk, akkor az kétség kívül Donizetti Lammermoori Luciájában található, mely operát most pénteken mutatják majd be az Erkel Színházban. Következő posztunk erről a remekműről szól majd.