1876. szeptember 23-án, azaz épp 140 éve jött a világra Cádiz városában Manuel María de los Dolores Falla y Matheu, vagyis Manuel de Falla, akit kezdetben édesanyja tanított zongorázni, s aki tizenhét évesen határozta el, hogy zeneszerző lesz. Ekkor hallotta ugyanis először Edvard Grieg egyik szerzeményét, s hamar rájött: ő ugyanarra a szerepre vágyik hazájában, mint a norvég mester a magáéban. A madridi zeneakadémia növendéke így aztán komponált vagy egy fél tucat zarzuelát, vagyis spanyol nemzeti daljátékot, 1904-5-ben pedig megalkotta első operáját, A rövid életet. Az opera főszereplője egy spanyol cigánylány, akárcsak Bizet Carmenjében, s de Falla műve egyebekben is sokat köszönhet Bizet-nek és a verista operáknak. De A rövid élet egészében, s különösen a közzenékben félreismerhetetlenül erős az originális népzenei hatás:

De Falla azután 1907-ben Párizsba látogatott, s ott is ragadt hét teljes esztendőre. Művészbarátságot kötött Debussyvel és Ravellel, tanult Dukas-tól, s olyan jól elsajátította a zenei impresszionizmus eszköztárát, hogy megalkotta e stílusirány spanyol koloritú remekművét, az Éjszakák a spanyol kertekben című „kvázi zongoraversenyt”:

Az első világháború kezdetén de Falla visszatért Spanyolországba, s megkomponálta két híressé vált balettzenéjét, A bűvös szerelem címűt, illetve A háromszögletű kalapot. Az előbbi balett slágerszámát, a Tűztáncot most Cziffra György virtuóz zongorajátékával ajánljuk:

1919 és 1922 között azután megírta második operáját, a szűk félórányi terjedelmű Pedro mester bábszínházát. A magyar közönség számára nemigen ismerős mű Cervantes Don Quijotéje nyomán beszéli el a jelenetet, midőn a búsképű lovag egy bábelőadás történetén felindulva beavatkozik a mese cselekményébe. A letisztult hangzású és Stravinsky egykorú művével, A katona történetével rokon kamaraopera részben egy francia-amerikai hercegné megrendelésének, részben Federico García Lorca ösztökélésének köszönheti létrejöttét:

A testi higiéniára sokat adó, a zongorák billentyűit fellépései előtt saját kezűleg fertőtlenítő de Falla egy értelmiségi kör egyik vezéregyénisége volt a húszas-harmincas évek Spanyolországában, s e körből utóbb többen is (így mindjárt a barát és tanítvány García Lorca) a spanyol polgárháború áldozatául estek. Maga de Falla pedig 1939-ben Argentínába ment fellépni, s onnan már vissza se tért hazájába. 1946 novemberében, hetven éve ott is érte a halál a zeneszerzőt, aki jószerint egy személyben volt a spanyol Bartók és Kodály.