A budapesti közönség nemcsak Puccini operáiért rajong, immár több mint 120 éve, de maga a komponista is komoly személyes népszerűségnek örvendett fővárosunkban. 

„Az Andrássy úton valami sétakocsizáskor megállította a fogatát és egy leánykának, aki a Tosca zongorakivonatát vitte a hóna alatt, valami ilyenfélét írt a kottájába: »Emlékül Giacomo Puccinitől, a vándor komédiástól«.” Csáth Géza nevezetes, Nyugat-beli Puccini-esszéjéből való e kis történet, amely Puccini bohémalkata mellett arról is tanúskodik, hogy milyen otthonosan mozgott Budapesten a múlt századforduló táján a korszak legünnepeltebb operaszerzője. Az eset a Pillangókisasszony 1906-os magyarországi bemutatója idején történt, s Puccini akkor már visszajáró vendégnek számított Pesten. Először ugyanis még 1894-ben járt itt a komponista: első világsikere, a Manon Lescaut operaházi premierén. Már elsőre jól érezte magát körünkben Puccini, s különösen az előadás karmesteréért lelkesedett. Hiába, Puccininak jó szeme és jó füle volt, hiszen a zenekari árokban a világkarrierjének első szakaszában járó Nikisch Artúr vezényelt.

Persze a temperamentumos Maestro nemcsak a karmesteri munkában tudott gyönyörködni Budapesten. Hanem a szépasszonyokban, az akkor már nemzetközi közhely gyanánt méltatott pesti nőkben is. Így a ma már kinyomozhatatlan pletykák szerint közeli, talán meghitt viszonyba került az első magyar Cso-cso-szánnal, Mimivel és Minnie-vel, a nagyszerű Szamosi Elzával. Az a flörtje pedig, amelyet egy Lendvai Blanka nevű hölggyel, Lendvai Ernő zeneszerző húgával folytatott, még a Puccini-monográfiákba is bekerült. De egyes források szerint még a korabeli sajtótekintély, Vészi József szép és művelt lánya, Vészi Margit, a majdani Molnár Ferencné is megdobogtatta a „vándor komédiás” szívét. S a szív örömei mellett egyszersmind a gyomor örömeinek is áldozhatott Pesten az édesszájú Maestro, hiszen a Puccini-premierek bankettjein rendre ott szerepelt a különleges fogások sorában az a hűtött desszert, amelyet hol „jegecesedett bomba Butterfly módra”, hol meg „Bombe Puccini” nevezet alatt tüntettek fel a menükártyán.

Azt, hogy mennyire a magáénak tekintette a korabeli Budapest közvéleménye Puccinit, talán az a sajtóparódia érzékeltetheti a legjobban, amely 1912-ben jelent meg a tekintélyes korabeli kulturális orgánum, A Hét hasábjain. A téma A Nyugat lánya volt, amelynek bemutatójára ugyancsak Puccini huzamos jelenlétében került sor, ám e premierre végül többszöri halasztást követően kerülhetett csak sor. Épp ez a témája e gunyoros jelenetnek, amely így indul:

"A Nyugat lánya.

(Opera több halasztásban. Fordította: Várady Sándor.)

ELSŐ HALASZTÁS

A m a e s t r o (úti ruhában és a bizalom köntösében): Örömmel jöttem a múzsák eme szentelt hajlékába. Üdv néktek, papok és papnők! Üdv neked, Szamosi! Üdv neked, Takács! Üdv neked, Rózsa! Üdv neked, Déri! Neked is Dalnoki, Arányi és ti többiek, üdv néktek! Hogy Mészárosról ne is beszéljek...

K a r: Üdv neked, maestro !

M é s z á r o s: Üdv neked, Herr Puccini !

A m a e s t r o: Basta! Kezdhetjük a próbákat..."

Az 1912-ben ily türelmetlenül várt opera december elsején visszatér az Opera repertoárjára! A Nyugat lánya Vasily Barkhatov rendezésében és Kocsár Balázs vezényletével jut most újra a közönség elé.