Nothung, Wälse, Tűzvarázs: alap- és segédfogalmak kezdő wagneriánusok számára, az Opera vasárnapi bemutatója elé.
Vasárnap öt órakor M. Tóth Géza rendezésében és Halász Péter vezényletével a Ring-tetralógia második darabja, A walkür is új produkcióval tér vissza az Opera repertoárjára. Mivel feltételezhető, hogy nemcsak tapasztalt Wagner-rajongók tekintik majd meg ezt az előadást, így az alábbi gyorstalpalóval az e téren járatlanabb nézők tájékozódását próbáljuk segíteni.
Ha a majd’ négyórás zenedráma előtt mindössze csupán pár másodpercnyi felkészülésre lenne idő, úgy legyünk realisták, s összpontosítsunk a cím írásmódjára: A walkür. Dupla v és rövid ü – ám ha közszóként írjuk le e főnevet, akkor a helyesírási tanácsadók szimpla v-t és hosszú ű-t javasolnak: valkűr.
Ha mégis kicsivel több időt szánnánk a felkészülésre, akkor következzen pár információ és alapfogalom:
Első felvonás – „a leggyönyörűbb muzsika, amelyet valaha megalkottak” – az önérzetes szerző maga értékelte e szavakkal A walkür első felvonását. A Rajna kincse istenei, óriásai, sellői és nibelungjai után a Ring során itt jelennek meg először az emberek, akik rögtön elárasztják érzelmeikkel a színpadot és a zenekari árkot. Rokon- és ellenszenv, szerelem, sőt testvérszerelem… Nem csoda, hogy ez a felvonás akár önmagában is megél, koncerten és lemezen egyaránt.
Wälse – Wotan főisten földi útján ezt az emberi nevet viselte, amikor ikergyermekeit, Siegmundot és Sieglindét nemzette.
Nothung – a csodás kard, amelyet apja ígért Siegmundnak, ha egyszer nagy veszedelembe kerülne. S persze ez az a kard, amelyet egy rejtélyes idegen (azaz Wotan) Sieglinde és Hunding kunyhójához közel egy kőrisfa törzsébe döfött.
Tavaszi dal – „Tél haragján kacag az új tavasz”, így kezdődik Siegmund dala, amely alighanem a Ring tenorslágere. (Legfeljebb Siegfried Kovácsdala szorongathatja meg valamelyest e pozíciójában.) Az ikrek szerelmi egymásra találása legalább annyira témája ennek a dalnak, mint az évszakváltozás, szóval nem kis merészségről tanúskodik A walkürnek ez a részlete: „Menyasszonyát lelte e lányban a bátyja…”
Második felvonás – mindenki mindenki ellen: ez a felvonás összecsapások valóságos sorozata, s a záró jelenetben – egy kivétellel – az összes főszereplő egymásnak feszül. „Művem vesszen el” – mondja A Rajna kincsében még oly önhitt Wotan, s hozzáteszi: „Csak egyet várok még,/ A véget! a véget…”
Walkürök, valkűrök – Wotan leányai, kiket szintén nem törvényes hitvese, Fricka, hanem a földistennő, Erda szült a főistennek. Kilencen vannak, s ők kísérik a Walhallába a csatában elesett hősök lelkét. Wagnernél lovon járnak.
Harmadik felvonás – a két tán leghíresebb Wagner-részlet között lezajló felvonás a törvény és a szerelem/szeretet nagy összeütközését ragozza tovább. Brünnhilde tovább halad az együttérzés útján, amely az isteni rendből való kiszakadásához és a Ring következő estéjén majd az emberi szerelem megismeréséhez vezeti őt. Wotan haragja és szeretete pedig olyan büntetést eredményez, amely nemcsak dramaturgiai szempontból előremutató, de színpadilag és zeneileg is nagyon hatásos.
A walkürök lovaglása – ez a párperces szám már a XIX. század hetvenes éveiben önálló életre kelt, s elhagyva a walkürök johohózását, mint zenekari koncertdarab vált örökzölddé. Hatásosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a filmesek is lecsaptak rá: Coppolától (Apokalipszis most) Ötvös Csöpiig, azaz Bujtor Istvánig, aki a Hamis a babában alkalmazta aláfestésül e számot.
Wotan búcsúja és Tűzvarázs – főisteni, apai és baritoni nagy jutalomjáték, amelyhez utóbb egy látványos tűzkör, a Ring egyik leghosszabb dallamvonala, valamint egy önálló zenekari slágerszám társul.
Fotók: Pályi Zsófia (Magyar Állami Operaház)
