Operát ugyan sohasem írt, mégis hálára kötelezte a világ összes tenoristáját. 170 éve született Paolo Tosti.
1846. április 9-én született, s idén decemberben lesz száz esztendeje annak, hogy elhunyt, így aztán kétszeres okkal emlékezhetünk meg Paolo Tostiról, a szalonmuzsika és a nápolyi dalok egyik fejedelméről. Az ortonai származású fiatalember a XIX. század hatvanas éveiben a kor egyik olasz kismesterénél, Saverio Mercadanténél (Az eskü című opera szerzőjénél) tanult a nápolyi konzervatóriumban. A gyenge egészségű Tosti a betegágyában kezdett dalokat és románcokat komponálni, de szerzeményeit nem fogadták lelkesen a kiadók, köztük a híres Ricordi cég sem.
Tosti csillaga akkor kezdett felívelni, amikor egy római koncerten felfigyelt rá az olasz trónörökös felesége, Margherita. A hercegné, akiből nem sokkal később királyné és kisvártatva a Margherita pizza névadója lett, énekmesteréül fogadta fel a tehetséges fiatalembert, s ezzel Tosti egy életre az európai uralkodóházak bizalmasává vált. 1880-tól már az angol királyi család énekmestere volt, s itt kötött barátságot Viktória királynő fiával, Bertie-vel, aki 60 évnyi walesi hercegséget követően lépett a trónra mint VII. Edward. A királyi jó barát azután lovagi címet is adományozott egykori énekmesterének, aki ekkorra már Nagy-Britannia egyik legnépszerűbb és legjobban kereső muzsikusa volt.
Tosti komponált szalonzenei szerzeményeket, írt nagysikerű angol dalokat, ám a leghíresebbé az olasz, s azok közül is elsősorban a nápolyi dalai tették, melyeknek szövege nápolyi dialektusban előadandó. Ezek a dalok a kezdetektől az operaénekesi, főleg a tenoristakoncertek elhagyhatatlan sikerszámai, s Carusótól Domingóig minden nagy énekes a repertoárján tartotta őket.
Ilyen örök sláger a Marechiare című:
A Gabriele D’Annunzio szövegére komponált, a kedves ajkát megéneklő ’A vucchella:
Az Ideale:
S utolsónak stílszerűen mutassuk az Ultima canzone című Tosti-dalt:
