Nagy horderejű elhatározások, az életet meghatározó döntések, betartott és persze megtört fogadalmak nélkül az opera sem igen létezhet. Ezek ugyanis éppúgy a praktikus operadramaturgia nélkülözhetetlen elemei, akárcsak a szerelem vagy a bosszú. A szélsőséges helyzetekben tett vagy éppen végzetes következményekkel járó fogadalmak egy sor műből ismerősek lehetnek számunkra.

A Lohengrin női főalakja, a hattyús lovag által megmentett Brabanti Elza például azt fogadja meg, hogy sosem fogja megkérdezni a szeretett férfitől annak nevét. A folytatást ismerjük, így nem leszünk szentségtörők, ha Karinthy Frigyes szinopszis-paródiái közül idézzük a vonatkozó tartalmi összegzést: "Fiatal házaspár nászéjszakáján hajba kap, mert az újdonsült menyecske mindenáron tudni akarja, hogy a férje megbízható keresztény családból származik-e. Ezen megsértődve férj még a vonatot sem várja be, elcsónakázik a legközelebbi hattyúval."

Idomeneusz krétai király, hazatérőben a trójai háborúból, még komolyabb fogadalmat tett: emberáldozatot ígért Poszeidon tengeristennek, ha épségben partot érhet szigetén. Méghozzá annak az embernek a föláldozását ígérte, akivel Krétán elsőként találkozik. Ám ahogy azt Mozart Idomeneo című operájából tudhatjuk, vesztére a saját fia volt a legelső, akivel otthon szembetalálkozott. Szerencsére végül ez a fogadalom is beváltatlan maradt:

Verdi nemes hőse, Ernani viszont betartja végzetes fogadalmát, mely őt arra kötelezi, hogy véget vet életének abban a pillanatban - amikor azt engesztelhetetlen, halálos ellensége (és átmeneti szövetségese) kívánja:

De nézzünk végre egy olyan fogadalmat, amelyet megtartanak - és egyúttal nem is jár tragikus következményekkel. Weber ritkán játszott, leginkább a nyitányáról ismerős operája, az Oberon ilyen fogadalmat mutat: Hüon lovag és szerelme, Rezia (vagy másképp Reiza) megtörhetetlen hűségi fogadalmát. A kitartó szerelmesek minden veszéllyel dacolnak, még a címszereplő tündérkirály elismerését is kivívják, s végül megtarthatják esküvőjüket. 

S végezetül következzen egy magyar operából való fogadalom! Erkel Ferenc utolsó operájában, az István királyban a trónörökös, a szentéletű Imre herceg titkon megtett szüzességi fogadalma a cselekmény egyik központi eleme. Ebből a műből Imre udvarnokának, az intrikus pogány Sebősnek az áriáját idézhetjük: