A XVIII. század utolsó évtizedében nemcsak Kelemen László budai színtársulata tett kísérletet a magyar színjátszás (és benne az operajátszás) intézményesítésére. Kolozsvárott a zenészként is képzett Kótsi Patkó János és társai kísérelték meg ugyanezt - több szerencsével és tartósabb sikert aratva. 1792-ben széles körű, egész Erdélyre kiterjedő játékengedélyt nyertek és megkezdték kolozsvári működésüket. A társulat mellé a XIX. század első évtizedeiben állandó zenekar és karmester is került, s ami az operajátszás szempontjából legalább ilyen fontos volt: a Farkas utcában 1821-re felépült az állandó színházépület. Ekkor már - 1819 óta - konzervatórium is működött a városban, és alighanem ennek is lehetett némi szerepe abban, hogy az 1820-as években Kolozsvár vált a magyar operaélet központjává.
Így 1822. december 26-án itt, a Farkas utcai színházban mutatták be Ruzitska József Béla futása című operáját, amely az első tartós sikerű magyar dalművé, sőt a korban jószerint slágerdarabbá vált. Népszerűségét nagyrészt verbunkos motívumainak köszönhette:
A Hunnia nyög letiporva kezdetű szopránária különösen kedvelt volt a reformkor évtizedeiben:
A Béla futása mellett, mely operát májusban épp a kolozsváriak fogják elhozni az Erkel Színházba, Ruzitska még egy operával (Kemény Simon) gazdagította a repertoárt. De az évtized végén itt mutatták be Szerdahelyi Józseftől a Tündérlak Magyarhonban című darabot is, amely a magyar vígopera műfajának egyik első zsengéje volt. És mindemellett játszottak Kolozsvárott Mozartot (éppenséggel a Don Juant, amivel most is érkeznek majd), de friss Rossini- és Weber-operákat szintén. A bűvös vadász az ősbemutatója után alig négy esztendővel, már 1825-ben az erdélyi közönség elé került, méghozzá igen látványos előadásban: többek közt kígyón lovagló ördög, szélvihar, hegyomlás és villámcsapás megjelenítésével.
Ilyen kezdeteket követően Kolozsvár operaélete utóbb is igen eleven maradt: Verdi operái éppúgy hamar eljutottak ide, mint Offenbach operettjei. Erkel Ferenc 1861-ben ősbemutatott Bánk bánja viszont csak az 1865-66-os évadban ért el Kolozsvárra, alighanem az alkotmányosságot pár évre újra felfüggesztő osztrák kormánypolitika megszigorodása következtében.
Az 1870-es években egészen imponáló adatokat jeleznek az évkönyvek az operajátszás kolozsvári aranykoráról: 1876-ban például 22 különböző operát játszottak itt, összesen 63 estén. S bár utóbb akadtak apályosabb évek és évtizedek, a kolozsvári operajátszás tradíciója eleven maradt, és ezt jelzi az is, hogy például innen indult kerek száz éve Neményi Lili pályafutása:
És persze e tradíció elevenségéről és erejéről tanúskodik a Kolozsvári Magyar Opera mindahány budapesti vendégjátéka is, mint amilyen április 4-én a Don Giovanni lesz az Erkel Színházban.
