A Magyar Nemzeti Balett A kalóz bemutatójára készül, ám Byron vadromantikus történetét operából is ismerhetjük.
Ahogy persze más kalózokkal is találhatunk az operaszínpadokon, hiszen a világ és a törvényes rend ellen fellázadó, félelmet nem ismerő tengeri banditák és martalócok igazán zenés színpadra kívánkozó alakok. Így aztán Lord Byron 1814-es elbeszélő költeményének szabadságszerető kalózát, akit Conradnak hívnak nemcsak Adolphe Adam balettje vitte színpadra, hanem maga Giuseppe Verdi is. Az ő Kalóza 1848-ban ugyan megbukott a trieszti ősbemutatón, de ma már ezt a Verdi-operát is újra felfedezték a műfaj művelői és kedvelői:
Ugyanennek a témának Hector Berlioz egy koncertnyitányt szentelt:
De az olasz operarepertoár már Verdi előtt is ismert egy klasszikus Kalóz-operát: azt Vincenzo Bellini komponálta. A Bellini számára a világsikert meghozó opera cím- és főszereplője a grófból szicíliai kalózkapitánnyá váló Gualtiero. Ám az opera női főszerepe, Imogene legalább ennyire fontos, annál is inkább, hiszen a huszadik században e szerep, helyesebben e szerep zseniális megformálója, Maria Callas révén tért vissza a repertoárra Bellini operája:
A kalózoknak érdemi dramaturgiai szerep jut Rossini Olasz nő Algírban című vígoperájában is, mely művet a következő szezonban az Opera is bemutatja majd. No és persze Constanza, a Szöktetés a szerájból hősnője is kalózok révén került Szelim pasa palotájába és tulajdonába.
De zárjuk inkább a sort egy klasszikus angol operettel! Gilbert és Sullivan operettje, a Penzance kalózai (melyet magyarul Kalózkalandként és A királynő kalózai cím alatt is játszottak már) a kalóz-tematika fanyar és szatírikus feldolgozása, ahol a törvényen kívüliek kompániája sokkal többet ad a becsületre, mint a rendes polgárok közössége:
