"Én mindig rossz tanuló voltam - egy tökfilkó!" Ezt a modern zene egyik nagy és zseniális meghökkentője, Erik Satie állította magáról, és igazából csakis a"tökfilkó"-val túlzott. Mert Satie mint diák tényleg nem számított sem a szorgalmas, sem a gyors felfogású tanulók közé. Olyannyira nem, hogy a nagyhírű párizsi Conservatoire-tól kétszer is nyomatékosan eltanácsolták "az iskola leglustább növendékét", akinek ráadásul a tehetségét se ítélték számottevőnek. Az utóbbiban persze hatalmasat tévedtek:

A diákéveire utóbb minden nosztalgia nélkül visszaemlékező Igor Stravinsky is rosszul tanult - igaz, őt szülei a jogi egyetem látogatására kényszerítették. A zene iránt hasonlíthatatlanul erősebben érdeklődő Stravinsky négy esztendő alatt mindössze ötven előadásra ment be a jogi karra.

Bartók Bélának viszont még a középiskolával, a gimnázium második osztályával gyűlt meg a baja. Ezt az osztályt Nagyváradon járta, ekkor már hatalmas tempójú zenetanulással és zongorista tanulmányok folytatásával párhuzamosan. Ám az iskolában Bartók olyan rosszul szerepelt, hogy anyja inkább kivette innen - nehogy a fiának bukott diákként kelljen osztályt ismételnie. Bartók végül egészségügyi okokra hivatkozva vesztett egy évet.

Bartók kor- és pályatársa, Weiner Leó valósággal végigbukdácsolta az iskoláit, és állítólag a tanárai szentül meg voltak győződve arról, hogy nem tudja majd letenni az érettségit. Ám Weiner, akit már ekkor is (és utóbb azután egész életében) kizárólag a zene érdekelt, végül megmenekült ettől a nehéz próbától: ugyanis már 15 évesen felvették a Zeneakadémiára.

Gaetano Donizetti ellenben már nagyban folytatott zenei tanulmányai közepette került többször is bajba - méghozzá kamaszos csínyei miatt, mondhatni mint "ördögfi". Iskolai tréfák sora, rengeteg hiányzás, valamint a másik nem iránt táplált és mind hevesebbé váló érdeklődés: ezek alkották a tizenéves Donizetti bűnlajstromát. Voltaképpen meglehetősen jól illő "vétkek" a vígoperák és szélsőségesen szenvedélyes szerelmi tragédiák majdani szerzőjéhez.